Hangulatos óváros, több ezer éves történelem, meg az érzés, hogy hova rohanjunk? Tegyük le a kocsit egy parkolóban, és sétáljunk egy ráérőset Hartbergben!
Az egykori határvárost, Hartberget Stájerországban találjuk. Felsőőrtől (Oberwarttól) még húsz kilométert kell menni az 50-es úton nyugat felé.
Hartberg egy Città Slow, ami egy nemzetközi minősítést takar, és Hartberg az első stájer város, amelyik megkapta ezt a címet. A Città Slow szó szerint “lassú város”, de magyarul inkább élhető, kényelmes városnak mondanánk. (Érdekességképp: Magyarországon egyetlen város, Hódmezővásárhely birtokolja e címet, Ausztriában még Enns és Horn.)
A színes régi házak, a macskakövek, az épületekből és az emberekből egyaránt sugárzó nyugalom mediterrán életérzést sugároz itt, az Alpok tövében. A 6500 lakosú városka központjában ezt a mediterrán érzést erősíti a sok-sok pálma is, amit kihelyeztek a közterületekre. A sétálóutca, a Wiener Straße egy klasszikus korzó: teli van üzletekkel és teraszos vendéglátóhelyekkel. Ahogy végigmegyünk az utcán a főtér felé, többször találkozunk Ulrike Truger alkotásának, a Kőfolyónak egyes elemeivel, amely a város alatt húzódó búvópatak művészi megjelenítése.
A szakrális központ
Az impozáns hangulatú főtér lenti végén álló Szent Márton-templom – amelynek helyén már 200 körül egy római épület állt – első említése 1157-ből származik. A román templom a XV. században egy gótikus átépítésen esett át, a XVIII.-ban egy tűzvész után felújították és kibővítették, ekkor nyerte el barokk kinézetét. Az 54 méter magas templomtorony, nem akármekkora aranyozott felülettel: 90 négyzetméteren ragyog.
A plébánia a templom mögött, Szent Márton szobra (l. fent) a templom mellett áll. Egyébként Szent Mártonról nevezték el a városban a mezőgazdasági és élelmiszeripari szakiskolát is.
A Csontház, amit Karnernek hívnak
A késő román kori Csontház, amely eredetileg keresztelő kápolnának épült, a XII. század második feléből származik. A Karn a kb. nyolcszáz évvel ezelőtt használt középfelnémet nyelvben gyász jelentéssel bírt, Karner (latinul carnarium) a megnevezése a csontházaknak.
Az épület kör alaprajzú, kúptetővel és téglaborítással, falai helyi mészkőből épültek. A felső szinten található a Mihály-kápolna, itt vannak az egész falat beborító “haláli” freskók. A terem átmérője 6,6 méter, és 7 méter magas, a kúptető egy méterrel magasabb. A külső lépcsőt a XIX. század végén végzett alapos felújítás során építették a Csontházhoz. Ekkor tárták fel és egészítették ki az 1200 körüli évekből származó freskókat. A kiegészítés a szakértők szerint nem igazán passzol az eredetihez, sem színvilágában, sem témájában – a turistáknak azonban így is tetszik.
A főtértől a kastélyig
Karakterisztikus épülete a főtérnek az 1898-ban épített Városháza, amely egyfajta világi ellenpontot képez a templom mellett. Felfelé megyünk tovább, el a Mária-oszlop (a magasban az aranyozott szobor, a talapzaton több család címere az 1675-ös évszámmal) mellett, aztán egy kis utcán balra. A kastély (Schloss) felé vezető út ki van táblázva, könnyű megtalálni.
A hartbergi kastély története a XII. században kezdődik, az első időkben még várként tettek róla említéseket. Kastéllyá 1572 után alakult, amikor a Paarok szerezték meg, és építették át reneszánsz stílusban. Az árkádos résszel a XVII. században bővítették az épületet. Ma rendezvényhelyszínként működik.
Évezredek a múzeumban
A kastélypark kapujától kicsit lefelé a Herrengassén, a 6 szám alatt találjuk a Hartberg Múzeumot, egy XV. században épült udvarházban, a Steinpeiß-házban.
Az állandó kiállításon a város háromezer éves történetét mutatják be, a római kortól a közelmúltig. Láthatunk berendezett régi iskolai tantermet, gazdagon díszített holmikat a középkorból, korai kerekesszéket és fotómasinát, de nem tagadják le a horogkeresztes időket sem.
Ha még bírja a lábunk…
… akkor irány a 789 méter magas Ringkogel (három-négy kilométerre van a városközponttól). A hegytetőn álló harminc méteres kilátóról, a Ringwartéról az egész kelet-stájer dombvidékre nyílik panoráma, meg persze Burgenlandra, de akár hazáig is ellátunk.
roziutazik.hu 