Athén: párhuzamos univerzumok, az ókori város és a lüktető modern metropolisz kaotikus egybefonódása. A Parthenon és az egész Akropolisz, Árész dombja, a belváros látnivalói, a görög és a római agora, meg a többi régészeti bemutatóhely és a legnagyobb múzeumok minden útleírásban és athéni városnézős programban szerepelnek. Lehet azonban találni olyan, a turisták által kevésbé ismert, rejtett érdekességeket és helyeket, amikkel érdemes megfűszerezni az utazást, ha a görög fővárosban jársz.
Street art Anafiotikában. Anafiotika Athén festői kis negyede az Akropolisz alatt, a Plaka nevű régi történelmi városrészben. A zegzugos utcák, lépcsősorok, vendéglők és apró ortodox templomok mellett kószálva azt veszed észre, hogy egy csomó fal színesre van graffitizve, és valahogy mégis komplex egészet alkot a város szövetével.
Séta a Lükabéttosz-hegyen. Jó, ez talán nem annyira titkos látnivaló: ez az a várossziluettből kiemelkedő hegy, ami még jobban látszik mindenhonnan, mint az Akropolisz, mivel ez egy hegyes hegy. A tetejére vezető sétány mellett temérdek agávé és fügekaktusz burjánzik. Fel lehet menni gyalog, vagy siklóval – bent, a hegy gyomrában! Lycabettus Funicular a neve, itt találtok róla bővebb infót.
Keresd meg a kisebb hegyet a lakóházak között! Valójában ez egy óriási szikla, háztömb magasságú, és van körülötte picuri túraútvonal. A kaktuszok innét sem hiányoznak, és lehet hintázni (mármint felnőtteknek is). A Lükabéttosz-hegy mellett, a felvonó lenti bejáratától néhány sarokra van, a Dimaki és a Chersonos utcáknál.
A Varvakios Market, azaz a piac közel van az Omoniához, onnan a Monastiraki felé kell indulni a gasztrokalandért. Halak és más tengeri lények, gyönyörű és olcsó hentesáru a csarnokban, zöldség-gyümölcs az utca túloldalán a placcon. Meg hát a hangulat. Birka- meg marhakolbászt azonnal vettem, aztán jöttek az olajbogyók. Az egyik árusnál, ahol volt legalább tizenötféle (natúr, sózott, napon szárított, fűszerezett, idei, tavalyi, sötét, világos, etc.), és majd’ mindet végig is kóstoltatta velem, beszereztem hazahozásra. Ott vákuumcsomagolta nekem az utcán!
Jókora klasszicista terület, a klasszikusok mintájára: a Nemzeti Könyvtár, az egyetemi és akadémiai épületek egymás mellett álló tömbjei a széles Panepistimiou úton olyan látványt nyújtanak, mintha egy síkba rendeznénk a pesti Hősök terét, a félkörív helyén egy újabb oszlopos-timpanonos építészeti remekművel.
Dromeas / A futó – üveglemezek ezreiből álló szobor a Hiltonnál, az Evangelismos metrómegálló közelében. A futó figura Costas Varotsos munkája, 1988-tól kezdve hat évig dolgozott rajta. Eredetileg az Omonia téren állították fel, de az emberek aggódni kezdtek, hogy összetörhet az ott zajló építkezések miatt, szóval átszalajtották ide.
Áll mellette egy 1500 éves olajfa, amit egy vasútvonal építése miatt 2015-ben telepítettek át ide. Él és virul – strapabíró élőlény! Olajfából a következő helyszín közelében sem lesz hiány:
Keszariani – ezeréves kolostor a hegyen. A keleti ortodox Keszariani kolostor (Μονή Καισαριανής) a Hymettus-hegy északi oldalán épült. A terület kultikus központként való jegyzése az ókorig nyúlik vissza, amikor valószínűleg Aphroditénak szentelt hely volt, mielőtt az 5-6. században a keresztények birtokba vették.
A környéken kiváló túraútvonalakat találni, athéni panorámával. Megközelítése tömegközlekedéssel: M3 (kék metróvonal) Evangelismos metrómegállótól a 224-es busszal a végállomásig, onnét séta, előbb a temető mellett, aztán tovább egyenesen fel a hegyre, nem lehet eltéveszteni.
Villamossal a tengerpartra! A metró is kivisz Pireuszig, de a villamosról változatosabb a kilátás, plusz megy a másik irányba is a parton. A tengerpartra lemenni mindenképp jó ötlet, élvezni egy kicsit a tér szabadságát, mert Athén egy zsúfolt metró-polisz, amit úgy kell érteni, hogy a metrón konstans tömeg van.
Ettől függetlenül a tömegközlekedés egész jó és megbízható Athénban. Mi ötnapos jegyet vettünk, vastagon ki is használtuk. (Figyelem! A reptéri metróhoz másik jegy kell! A repülőtéri jeggyel be lehet menni a városba, és jó eséllyel a szállásig is eljutsz, mert 90 percig jó a városon belül mindenre. Retúr verzióban is meg lehet venni. A másik opció turistajegy, amiben eleve benne van a reptéri viszonylat, viszont csak három napos.) A sima vonaljegyek érvényessége 90 perc, mindegy, hányszor szállsz át. A metrón beléptető kapus rendszer van, helyi szokás otthagyni egymásnak a jegyet a csippantónál, ha már nincs rá szükséged.
Termálvizes tó a tengerpart mellett: a Vouliagmeni-tó. Az Elsüllyedt tónak is nevezett sós állóvizet a Hymettus-hegyen átszivárgó földalatti áramlatok táplálják. A lagúna körülbelül 2000 évvel ezelőtt alakult ki, amikor egy földrengés következtében összeomlott itt egy nagy barlang.
Hőmérséklete általában 21-24 °C körül mozog, de soha nem süllyed 18 °C alá. Ez a tény, meg a gazdag kén-hidrogén tartalom járult hozzá ahhoz, hogy a 19. század vége óta gyógyfürdőként működik. Télen is lehet benne fürödni, belépős, infók itt. Megközelítése tömegközlekedéssel: piros metróval Elliniko végállomásig, onnan 122-es busz, ami a bekötőútnál tesz le (Limnē megálló).
Szintén Vouliagmeniben, a Laimos-félszigeten áll az Agios Nikolaos-kápolna. 1947-ben építette a szobrász Nikolaos Xenos, a tengerészeket is oltalmazó szent druszája tiszteletére. Mindennap csónakkal hordta ide az építő- és díszítőanyagokat, aztán napestig rakosgatta a köveket, amitől a helyiek kissé csodabogárnak tartották… (Koordináták: 37° 48’ 0.93” N 23° 46’ 23.586” E)
A félszigeten rövid, de annál izgalmasabb gyalogtúrákat lehet tenni. A csücsökben van egy elhagyatott, telegraffitizett betonépület. Lakik ott egy öreg hobó, ül a műanyag karosszékében, ölében kövér macska, és nézi a tengert naphosszat.
Az Averof hadihajó a falirói kikötőben, ma múzeum. A 19000 lóerős olasz motorral, 22 francia kazánnal, német generátorral, valamint 190 és 234 mm-es, angol ARMSTRONG ágyúkkal felszerelt 10200 tonnás páncélos cirkálót Livornóban építették meg. 1910. március 12-én bocsátották vízre, és 1911. szeptember 1-jén érkezett meg ide. Maximális sebessége 23 csomó volt.
Nem kellett sok idő ahhoz, hogy átélje tűzkeresztségét. 1912 októberében, az első balkáni háború kezdetével Pavlos Kountouriotis admirális vezetésével a Dardanellák felé hajózott. Az Averofnak köszönhetően a görögök megszerezték az ellenőrzést az Égei-tenger felett a törököktől. A II. világháborúban ismát bevetették a páncélost, de a kezdeti sikerek után, amikor a front összeomlott, a haditengerészeti minisztérium elrendelte a csatahajó önsüllyesztését, nehogy az ellenség kezébe kerüljön. A legénység nem engedelmeskedett a parancsnak, és titokban útnak indultak kelet felé… Alexandria, Bombay, Port Said… Az Averof csak a német megszálló csapatok kivonulásával, csaknem négy év után tért vissza Görögországba, fedélzetén a száműzött görög kormánnyal. A háború után kivonták a forgalomból, majd a 80-as években alakították át múzeumhajóvá.
Macskák és macskaházak (sőt! komplett cicalakótelepek!) mindenhol. A kolostorban, a parton, Dionüszosz színházánál, a bazársoron, bárhol. A macskák hozzátartoznak a görög utcaképhez, és köszönik szépen, egészen meg vannak elégedve a sorsukkal.
Látogatás ideje: 2023. január
roziutazik.hu 