Szegeden már felbukkantam párszor, Hódmezővásárhelyen eddig még sose, így aztán amikor 2021. november végén beüzemelték a tram-traint, a két várost összekapcsoló vasút-villamost, fejben rögtön megterveztem egy kirándulást, aztán vártam a tavaszt.*
A szegedi gyors a Nyugatiból indul óránként. A menetidő 2 óra 20 perc, a táj kicsit sem izgalmas, szóval nem volt egy nagy szívfájdalom, hogy dolgoznom kellett útközben.
A Móra Ferenc Múzeum az a múzeum, amivel legalább 20 éve szemeztem. Vagy idő nem volt rá, vagy nem volt nyitva, amikor Szegeden voltam. De most elkaptam.
Egy “minden is” típusú múzeum ez, a kitömött hiúztól Aba-Novákon meg a szegedi papucson és egyéb népi(es) okosságokon át a díszteremig, ahol most épp Munkácsy Honfoglalásának színvázlata van kiállítva (a kész mű a Parlamentben van) komplett műtörténettel, és többek közt a képen szereplő alakokhoz mintául szolgáló kora- és környékbeli fazonok fotóival.
Az igazi kuriózum azonban a Móráról szóló rész, a részint parafával, részint tükrökkel és színes fényekkel borított interaktív tér – kicsit olyan illúzió-múzeumos. (A poszt végén van képgaléria!)
A Móra Ferenc Múzeumnak kilátóterasza is van, oda plusz 500-ért lehet felmenni. Érdekes szögből látni a várost, meg ott vannak a méretes szárnyas kőoroszlánok is.
A tram-trainre fel lehet pattani a közeli Széchenyi téren, és irány Hódmezővásárhely (a másik irányban meg a szegedi vasútállomás).
A vasút-villamos név nyilván túl hosszú, a tram-train meg olyan új szó ide (igazából Magyarországra bárhová az), hogy szabad úgy ejteni, ahogy akarjuk. Egy vásárhelyi vasutastól pl. úgy hallottam: traamtrén, jól elnyújtott, mély a-val.
A tram-train gyors, tiszta és van konnektor. Pontosnak egyelőre semmiképp nem nevezném… (hivatalosan még mindig próbaüzem van, 2022. április 15-éig jegy se kell rá).
Hódmezővásárhely, azaz a Paraszt Párizs, ahogy Bródy Sándor nevezte, ma MZP, Lázár és a biciklisek városa.
Ennyi biciklisre tényleg nem számítottam. Rögtön lesírt rólam, hogy nem vagyok helybeli, mert vannak ugyan, akik gyalogolnak, de ők is tolnak legalább egy bringát. Természetesen a tömegközlekedők is bicikliznek, csak ők közben az állomáson hagyják.
Logikus persze a bringázás, mert Hódmezővásárhely formailag olyan, mint egy nagy lusta macska nyáron a napon, hosszan elnyúlik mindenfelé. Miközben a város a lakosságszám alapján egyáltalán nem számít nagynak (43000), alapterület szerint az ország 2. legnagyobb városa!
Ennyi színes házra sem számítottam, abszolút pozitív csalódás az alföldi kisvárosokról bennem élő kép után.
Hódmezővásárhely volt az egyetlen város az országban, ahol megtagadták a gettó létesítését a holokauszt idején. A zsinagógában berendezett kiállításon erről is kapni bővebb infót, a következő korszakról meg onnan 500 méterre, a bizarr külsejű vidéki-terrorházában.
No, szóval ez az Emlékpont, Lázár János és Schmidt Mária szellemi nászának sötét gyümölcse. Maga az ötlet persze marha jó, mint ahogy a Terror Házának is van létjogosultsága (turisztikai szempontból kicsit több, mint bármilyen más szempontból), úgy ennek is. Csak azt a kettőst tudnám feledni…
Amire végképp nem voltam számítottam, az a Rapcsák-szobor, nem messze a Dr. Rapcsák András Sakkteremtől, a Dr. Rapcsák András utcában. Ő volt az a pozícióhalmozó fideszes, aki egyszerre volt polgármester és országgyűlési képviselő, de még megyei közgyűlési tag is, közpénzből tolta a saját születésnapi buliját, aztán a 60-at se érte meg, isten nyugosztalja.
Hódot nem láttam, csak macskákat.
A halászlé sajnos most kimaradt, akadt helyette hatalmas adag rántott sertésszelet hasábbal, már újra Szegeden, a Tündérkonyhában, 1220 forintért. A Széchenyi téri megállóval átellenben van a hely, ár-érték arányban nem hinném, hogy akad ennél jobb a belvárosban.
Némi kajakómával, de a 18.45-ös vonatot épp elértem, hazaúton szinte üres volt a vonat.
És végre maszk nélkül, yeah.
Képgaléria 1. – Hódmezővásárhely:
(Az egyes képekre kattintva meg tudod nézni nagyban!)
Képgaléria 2. – Szeged, Móra Ferenc Múzeum:
Látogatás ideje: 2022. március 7.
*Biztos vannak sokan, akik szeretnek télen is várost nézni, de ők nem én vagyok ezen a földrajzi szélességen, ennek megfelelően inkább Bariban, Máltán és Andalúziában néztem várost mostanában. No, meg Dunaföldváron, de az egy váratlan tavaszi nap volt február elején.
roziutazik.hu 