Az út a cél – 9 eurós jeggyel Németországban

Három nap, nyolc helyszín és rengeteg vonatozás – rendkívül költséghatékonyan.

Június 1-jétől lehet használni Németországban a kísérleti jelleggel bevezetett 9 eurós jegyet, ami egész hónapban érvényes minden regionális vonatra, helyi tömegközlekedési eszközre, S-Bahnra. Még aznap kimentem használni.

A 2022-ben június, július és augusztus hónapokra bevezett 9 eurós jegy (online is meg tudod venni, vagy ott, automatából) csillagtúrázásra, ill. egy adott környék bejárására teljesen megfelel, mindenhova el lehet jutni Nahverkehrrel (azaz minden olyan járattal, ami nem IC, EC vagy ICE), a bahn.de megmond mindent. Ami nagyon jó Németországban, hogy késő este, éjjel, ill. kora hajnalban is járnak vonatok.

Be lehet fogadni ennyi látványt három nap alatt? Nem, nyilván nem, egy egybefüggő flow az egész. Abszolút nem is törekedtem arra, hogy végigjárjam a városok “kötelező” látnivalóit, a legnagyobb nevezetességek úgyis szembejönnek, ha elindulsz a belvárosban.

1. állomás: NÜRNBERG

Nürnbergben indult a túrám – ide repülővel érkeztem, a reptérről pedig közvetlen a városközpontba vitt az U-Bahn –, rögtön azzal, hogy egy kedves hölgy megkérdezte, mellém ülhet-e, majd felhívta a figyelmemet, hogy a belvárosban ügyesen válasszak padot ücsörgésre, mert mostanában különösen sok embert lefosnak a galambok…

Dürer háza. Dürer nyula megszoborva. Gótikus templomok, piros-fehér csíkos zöldségesstandok, tipikus bajor házak, tipikus bajor kolbászok.

A 6-os villamossal mentem ki a Reichsparteitagsgeländébe, ami a belvárostól dél-keletre fekszik.

A náci pártnapoknak 1933-38-ig helyt adó komplexumot Albert Speer tervezte. Ez a birodalmi monumentalitás… hasonló feeling, mint a római EUR-ban.

Metróval, az U1-essel jutok el a nürnbergi per helyszínére, ez a a Justizpalast (Igazságügyi Palota), Fürther Straße 110. Az akkor még életben lévő náci főbűnösök elleni per 1945. november 20-án kezdődött és 1946. október 1-jén ért véget, tizenkét vádlottat kötél általi halálra, hetet letöltendő börtönbüntetésre ítéltek (köztük Albert Speert), hármat pedig felmentettek.

LINDAU, BODENSEE

Ide érkeztem meg második nap reggel. A Boden-tónak nagyjából az északi része (a lapos tájjal) a német oldal, a keleti csücsökben Ausztria Bregenzzel és hegyekkel, a déli oldalon meg Svájc, még több hegyekkel, meg úgy általában Svájccal. 

Lindau óvárosa egy szigetre épült. Ott van az egyik vasútállomás (Lindau-Insel), a másik (Lindau-Reutin) a szárazföldön, de onnan is be lehet sétálni 20 perc alatt a régi városközpontba.

Véletlenül egy kávépörkölő manufaktúrába mentem kávézni, de kiderült, hogy semmi gond, mert egy apró kávézó része is a helynek.

A bajorok elsősorban bajorok, és csak aztán németek, a 2, az bizony cvó, bajor zászlóból is nagyságrendileg többet látsz az utcán, mint németből, de ha kérsz tőlük egy kávét… hogy is mondjam… nos, az alapján nehéz megkülönböztetni őket más németektől… Na, erre cáfolt rá ez a bizonyos lindaui egység, a Hensler (Marktplatz 1), ők ugyanis kiváló, európai standard eszpresszót szolgáltak fel. És az az illat az egész utcában!

ULM

Kicsit elhagyom Bajorországot, de épp csak annyira, hogy bevonatozzak Ulmba. Ulm (120ezres egyetemváros) már Baden-Württemberg tartományhoz tartozik, de ikervárosa, Neu-Ulm a Duna túlpartján még Bajorország része.

Elképesztően helyes háromszögek hemzsegnek szerte a városban: a házak hagyományos fagerendás homlokzatai, és nincs két egyforma.

Láttam egy utcakötészt. Az utcazenészekkel egy sorban ült a néni, és kötött. Sálakat meg zászlókat. Gondolom, ez ilyen kényszerpálya, a sálak annyira nem mennek júniusban. Ha neki is cuki homlokzata lett volna, róla is volna kép.

A városban erős az Einstein-kultusz, hiszen itt született a Nobel-díjas fizikus, valamint lakott itt még egy nagy koponya, a csillagász és matematikus Kepler.

A Schiefes Haus, azaz a Ferde ház a Dunába torkolló Blau-patak két ága körül kialakult halásznegyedben áll 1406 óta (Schwörhausgasse 6). Déli falát “ügyesen” nem túl szilárd talajra húzták föl, hamar meg is süllyedt. De azóta se dőlt össze, csak csálé…

Az elmúlt századok során többször többféle technológiával erősítették meg, ma menő szállodaként üzemel. Bővebb infó: https://www.hotelschiefeshausulm.de/

Ulmban elmentem a Neutorbrückéhez is, ami úgy néz ki, mint a budapesti Szabadság híd, csak sokkal kisebb, és sínek vannak alatta, nem a Duna. (Ami amúgy szintén sokkal kisebb Ulmban, mint Budapesten.)

Vonatindulás előtt egy random túra a 2-es villamossal, ami a számomra izgalmasan hangzó Kuhbergre (Tehén-hegyre) tart. Csak a végállomáson néztem rá a térképre, van-e a közelben valami, amit érdemes megnézni, és persze volt: az ulmi erőd a koncentrációs tábor emlékhellyel.

A „kis színes”: MEMMINGEN

Kevesebb, mint egy óra vonatozás után a következő megálló Memmingen, a 43000 lakosú sváb település. A meglehetősen színes kisváros Kőszegre emlékeztet, egész óvárosa erősen az Instagramra kívánkozik.

Jó séta végigmenni a kilométer hosszan elnyúló régi városfal mentén is, 7 kaput és 26 tornyot lehet megszámolni, köztük a XII. századi Boszorkány-tornyot (Hexenturm), a három börtöntorony legrégebbikét. A boszorkányüldözések kora előtt Házasságtörő-torony volt a neve…

REGENSBURG

Müncheni átszállással érkeztem még az éj leple alatt, gyors kör a városban, becélozva közben a Google Térkép által mutatott éjjel-nappalit valami kajáért. Balsors akit regensburg, a megadott címen talál is egy étel- és italautomata komplexumot, ahonnan rengeteg túlárazott chipset meg csokit vehetne… de 0-24-ben! 😀

Nappal persze jóval vendégszeretőbb arcát mutatja Regensburg. A városközpont 10 perc séta a vasúttól, érdemes megnézni a régi városházát, a Szent Péter-katedrálist, az itt kifejezetten csöndes és keskeny Dunán átnyúló, közel 900 éves Kőhidat (Steinerne Brücke). Kepler itt is élt, aztán halt.

Vízállásjelentés: a Duna Regensburgnál szép, és kiválóan tükröző felületet biztosít városfotózáshoz. Ha nem töltesz túl sok időt egy helyen, duplázd meg az élményt!

WALHALLA

Egy hajnali 5-ös busszal megyek ki a közeli Donaustaufba, hogy megnézzem a Walhallát reggeli fényben. Az istenek felkonya. Ha elég korán mész, magatok közt lehettek. A Duna felől hosszú lépcsősor vezet föl – igazi Hochkultur.

A klasszicista építmény prekolumbián piramisokra is hajaz, csak nem nőtte be a dzsungel, mindössze egy fürge nyulat láttam körülötte ugrálni. 9-kor nyit azoknak, akik szeretnének bent is körülnézni, német nagyságok büszke büsztjei közt.

Cím: Walhalla-Straße 48, 93093 Donaustauf. Nyitva áprilistól októberig 9-18 óráig, télen csak 10-12-ig és 13-16-ig. Teljes árú jegy: 11 euró (kombinált jegy, a Walhallán kívül két másik nevezetességben is érvényes (Befreiungshalle Kelheim, Burg Prunn). Bővebb infó: http://www.schloesser.bayern.de/deutsch/schloss/objekte/walhalla.htm

MÜNCHEN

A sörfővárosban a három nap alatt többször is megfordultam, közlekedési csomópont lévén. Volt itt éjjeli átszállásom néhány óra by night városnézéssel, am arra is jó volt, hogy kitaláljam, mit akarok megnézni majd nappal, a rendelkezésre álló szűk időben.

Gyors belvárosi kör: a Hofbräuhaus, a Marienplatz, a Frauenkirche meg az Isar, aminek partján állva szinte vártam, mikor bukkan fel Derrick és Harry hümmögni egy kihalászott hulla felett.

Megtaláltam az ufóházat is. A Futuro az a kerek, előre gyártott ház, amit Matti Suuronen finn építész tervezett, és amelyből kevesebb mint 100 készült el az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején. Az egyik ezek közül a Neue Sammlung nevű modern múzeum mellett áll (Barer Straße 40).

Hauptbahnhof. A szomszéd padon hatvanas pár várja a vonatát. A nő is, a férfi is ősz hajú, szemüveges, piknikus alkat. Biztosan régóta házasok, az a fajta férj-feleség, akik az évtizedek múlásával egyre jobban hasonlítanak egymásra. Fölpattintanak egy sört, felváltva kortyolnak. Feltűnik három rendőr, szólnak nekik, hogy a pályaudvar területén tilos az alkoholfogyasztás. Nem értik, nem beszélnek németül. Az egyik rendőr elismétli angolul. A nő meg a férfi egymás szavába vágva kér elnézést, nem tudták, máris kimennek az állomás elé. A rendőr legyint és vigyorog: maradjanak nyugodtan, ihatnak, csak dugják el az üveget a kabátjuk alá.

Harmadnap egy kicsit már fahradt vagyok… Ráadásul péntek van, és indul a pünkösdi hétvége. A München – Salzburg járat úgy van tele, hogy az ülések közt tömören állnak az emberek. A müncheni főpályaudvar legfőbb jellemzője, hogy bazi nagy. Indulás előtt 7 perccel keresem a 9-es vágányt… hát nem, nem a 10-es mellett van, a 10-es mellett csak egy kiírás, hogy merre, s hogy még 350 méter… Nem okozott túl nagy biztonságérzetet ez az észrevétel, ám még így is odalóhaláltam kb. 30 mp-cel azelőtt, hogy beállt a szerelvény. Ez nagyon fontos a tömött járatoknál, meg az is, hogy felszálláskor gátlástalanul előreslisszolj (szép dolog vagy sem), de éreztem, hogy most nem bírnék állni másfél órát. Szóval lett ülőhelyem, ablak mellett, menetirányban, konnektorral. Jó, a WC mellett, de lett!

A kakukktojás: SALZBURG, Ausztria

A 9 eurós jegy számos olyan német viszonylatra is érvényes, amik épp csak átmennek a határon, így el lehet vele jutni vele Salzburgba is.

Mivel itt már jártam pár éve, télen, elég célirányos vagyok: megérkezés után irány a Mirabellgarten, a Mirabell kastély parkja (Mirabellplatz 3).

Innen egy köpésre van Mozart lakóháza (Makartplatz 8), a várost kettészelő Salzach túlpartján meg a szülőháza (Getreidegasse 9). A vár alatti téren a meg „szent” Mozart-golyó.

Az apátsági blokkban panorámás kis temető, sziklába vájt katakombákkal, meg Európa legrégebbi étterme, a 803 óta működő St. Peter Stiftskulinarium.

Nem itt vacsorázom, de legalább ennyire autentikus helyi ételt választok: kebabot. Hatalmas adag, a pitába alig fér zöldség a húshegyek mellé. Nem haragszom meg érte.

Salzburgból már csak megszokásból is vonattal jöttem haza, bécsi átszállással, röpke 5 óra alatt.

Egyebek: ha vonaton alszol, akkor zuhanyzás helyett megteszi a cicamosdás is – a nedves törlőkendő legyen veletek. Wifi sok vonaton csak az első osztályon, osztott kocsikban egyszerűen ülj mellé.

Az örök rejtély: mi a ká életért kell 20 fokosra vagy még hidegebbre jegelni a kocsikat a légkondival, amint kicsit kisüt a nap? (Meg hordani még mindig – 2022 júniusában – a maszkot a német tömegközlekedési eszközökön? Elvileg FFP2 az előírás, de senkit nem zavart, amikor szellősebb textil volt csak a képemen…)

Mindezen túl: elindulnék-e újra egy ilyen veszett tempójú vágtára? Naná! Csak előbb kialszom magam… 😀

még egy kis Memmingen

Látogatás ideje: 2022. június 1-3.

Kapcsolódó írás: A világ legmagasabb templomtornya meg a 40000 éves oroszlánember

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s