Ideje volt ennek az útnak, mert elég rég voltam Komlón, legutóbb több, mint 40 évvel ezelőtt, akkor se tudtam rendesen körülnézni, elment az idő a megszületéssel, satöbbi… de ebből hiba volna arra következtetni, hogy öreg vagyok, a Komlosaurus carbonis pl. sokkal öregebb: 200 millió éves, és már annak is 55 éve, hogy a lába nyomát előbányászták. A Komlosaurus carbonis egy ember nagyságú dinoszaurusz, lápi páfrányra vadászva két lábon járja a bűzös mocsárvilágot, biztos láttátok már, nem halt ki, csak átalakult.
Komlót illetően nem voltak nagy elvárásaim, egy szürke sztálinbarokk kockavárosra számítottam, ehelyett egy színes sztálinbarokk kockavárost kaptam, van egy erdőnyi park a közepén, meg dimb meg domb mindenhol, és hát bányászemlékművek számolatlan.
GYÖKEREK – jártam Magyarszéken is, ahol laktam egyszer, de talán megbocsáttatik, hogy hiányosak az emlékeim, ha figyelembe vesszük, hogy 0-2 éves koromig történt mindez.
Az utcánkra igazából egyáltalán nem emlékeztem, pedig nagyon jellegzetes, egy meredek kis utca fel a templomig, a házra halványan, persze, azóta átépítették, de az beugrott, hogy hol volt a bejárat, pedig ott ma csak fal van.
Ellenben a szomszédok nem változtak, az hagyján, de a Józsinak a mai napig megvan a faterom által anno átalakított kempingrádiója, hogy ne legyen elemzabáló, szerelt rá egy adaptert vagy mit (érezzük, ugye, hogy a műszaki érzék nem öröklődik automatikusan), sőt, működik is!
Sikondára viszont elég tisztán emlékeztem, a tavakra, a kis szigetre (lehet, hogy a wanderlust genetikailag kódolt?), a horgászokra is… az se kizárt, hogy még ma is pont ugyanazok a fazonok ücsörögnek naphosszat a parton a kempingrádióikkal, mint ’82-ben.
A macskák nyilván újak meg még újabbak, egész kolónia él Sikondán, selymes szőrű dörgölődzős kis ribancok, legalább négyen-öten meg is találtak szép sorban, mint rendesen, bárhol. Lehet valami lúzerbolondmacskásnő-hormon, amit éreznek rajtam – meg is ették a szendvicsemet.
Kis gyökerek. 😸
Látogatás ideje: 2021. április
roziutazik.hu 