Gozo – a 10 legjobb hely a szigeten

Málta a Földközi-tenger közepén fekszik, és az ország egész területe alig haladja meg a 300 km²-t, Gozo (Għawdex) pedig ennek a kis szigetláncnak a második legnagyobb tagja. Gozo szigete konstans felfedezésre hív: a szélmalmok, a Citadella és a barokk templomok a történelemről mesélnek, míg a sólepárlók, a drámai sziklaszirtek és a sárga mészkőépületek szegélyezte utcák a sziget (nem) mindennapi arcát mutatják.

A jelszó: slow life. Csak semmi kapkodás! Hozzá a bárhol és bármikor felbukkanó macskák. Máltán méltán mondhatod: lovagias hozzánk az univerzum. Nézzük akkor a 10 legjobb helyet!

Valamint a Ta’ Pinu Nagyboldogasszony-templom és az egykori Azúr ablak környéke (erről a kettőről az előző gozói úti beszámolómban részletesebben is olvashattok), illetve Ġgantija, a megalitikus templom (a történelem előtti népek építményeiről a máltai cikkben találtok infókat).

Azúr az úr Gozón

Málta – Hogy fér el ennyi minden ilyen kicsi országban?

Xewkija

A xewkijai szélmalom (Il-Mitħna tat-Tmien Kantunieri) a máltai lovagkorban épült, egészen pontosan 1710-ben, Raymundo Perellos nagymester idejében.

Ellentétben a Szent János Lovagrend korában szokásos gyakorlattal, ez a szélmalom nem dombra épült, hanem sík területre. Ez volt a második malom Gozón, és a legrégebbi, amely máig fennmaradt. Nyolcszögletű alakú, falai rendre észak, északkelet, kelet, délkelet, dél, délnyugat, nyugat és északnyugat felé néznek.

A malom 2021-ben esett át nagyszabású felújításon. A malomkövek eredetiek, de mivel a fából készült szerkezet az 1920-as években leégett, ahelyett újat ácsoltak. Ingyenesen látogatható, nyitva naponta reggel fél 9-től este fél 9-ig. (Van még egy szélmalmúz a szigeten, a Ta’ Kola, ami Xagħrában található, de ~~az fizetős~~ a xewkijai szebb.)

Innét pár perc séta a xewkijai rotunda, hivatalos nevén Keresztelő Szent János-főplébániatemplom (Knisja Arċipretali San Gwann Battista), ami gyakorlatilag az összes környező településről látszik.

A Megváltó Krisztus szobra

A Marsalforn-völgyben álló, széttárt karú Krisztus-szobor (Is-Salvatur, azaz A Megváltó) gyalogos megközelítésével ugyan próbálkoztunk, de aztán elfogyott az út, és akkor úgy döntöttünk, hogy messziről néz ki jól.

A szobor a Tas-Salvatur nevű, 97 méter magas dombon magasodik. Ezen a helyen 1901-ben egy keresztet állítottak, pár évre rá szobrot emeltek; a ma látható beton változatot 1973-ban helyezték el egy vihardúlást követően. A Megváltó Krisztus szobra a sziget székhelye, Victoria (Rabat) irányába tekint, amiről majd később.

Dombja tövéből hamar beértünk Marsalfornba. Ez az a település, aminek határában Gozo leghíresebb sólepárlói kezdődnek.

Sólepárlók (Salt Pans)

A Marsalforntól a Xwejni-öblön át a Reqqa-pontig tartó partszakasz évszázadok óta a sótermelés központja. A mintegy 3 kilométer hosszan elterülő sólepárlók sakktáblaszerű mintázatot alkotnak. A látványt a természetes úton keletkezett kis gödrök sokasága teszi teljessé.

Már a vén római kecskék is megnyalták itt a sót: Gozo szigetén a tengeri só lepárlása már az ókorban is jelen volt, majd a Szent János Lovagrend idején szigorú ellenőrzés alatt állt. Ennek az örökségnek látványos példái a xwejni sómedencék, amelyeket az 1860-as évektől helyi családok gondoznak generációról generációra.

A tengervizet sekély, sziklába vájt medencékbe vezetik, ahol a nap és a szél hatására sókristályok képződnek, amelyeket május közepétől szeptember elejéig, hetente takarítanak be. A sót kézi eszközökkel gyűjtik össze, majd szárítás után zsákokba csomagolják, további feldolgozás nélkül. A medencék minden szezon előtt javításra szorulnak, mivel a kő gyorsan erodálódik. A xwejni só tisztaságáról és különleges ízéről ismert; a hagyományos módszereket ma is elsősorban a Cini és az Attard család viszi tovább. Egykor a gozitánok a Szent Anna-napi búcsú idején érkeztek ide, hogy beszerezzék egész éves sókészletüket.

Aki elsétál egészen a Għar ir-Riħig, nem csak a sómedencékkel ismerkedhet meg, hanem a természet egyéb szélfútta, vízmarta kompozícióival is.

Gozo fővárosa és kulturális központja Victoria, amit a helyiek még mindig Rabatnak hívnak (ez volt a város régi, arab eredetű neve), 1887-ben Viktória királynő tiszteletére kapta mai nevét. A város történelmi magja festői utcáival, piacával és nevezetességeivel a sziget szívében kínál betekintést a helyi életbe.

Victoria óvárosa

A máltai városkép egyik legszebb elemei a helyi sárga mészkőből épült lakóházak. Az épületek zárt utcafronttal, egymáshoz simulva sorakoznak a szűk, gyakran lépcsős utcák mentén, a kő meleg tónusához színes faajtók, spaletták és ablakkeretek adnak élénk kontrasztot. A házak legjellegzetesebb díszei a zárt, üvegezett erkélyek, az úgynevezett gallariják, ahonnan jól szemmel tarthatják a lakók az utca történéseit.

Majd’ minden máltai házon van egy kis szentkép, dombormű, szobor vagy egyéb katolikus kabala. Gozón különösen népszerű Szent György (naná, ő a sziget védőszentje) egy utcán belül annyiszor öli meg a sárkányt, hogy egész megsajnáltam mindkettejüket.

A Szent György-bazilika az óváros talán legszebb terére néz. Belépve egy kincsesláda tárul elénk, tele gazdag és díszes dekorációval, nem véletlenül nevezik Gozo aranytemplomának. Az angyalokat és szenteket ábrázoló boltozatos mennyezet monumentális hatást kelt, a mellékkápolnákat mozaikok, aranyozott díszítések és szenteket, valamint bibliai jeleneteket bemutató festmények ékesítik. A kereszthajó gazdagon faragott oltároknak ad otthont, és itt található a templom címadó szobra is: Szent György, amint legyőzi a sárkányt. Az oltár mögött félköríves apszisban látható Szent György mennybemenetelének monumentális ábrázolása.

És van még egy váratlan meglepetés odabent: a 2024-ben megnyitott, telemozaikozott neobizánci kápolna önmagában is egy ékszerdoboz, bármennyire is nem akartam leírni ezt a szót soha egyetlen útibeszámolóban sem.

Citadella

A város központi dombján áll a Citadella, amely már a bronzkortól kezdve lakott terület volt, és a pun-római időkben is fontos akropoliszként szolgált. A középkorban erődítménnyé alakították, hogy menedéket nyújtson a sziget lakóinak. Az 1551-es oszmán támadás során az erődöt két napos bombázás után elfoglalták és kifosztották, és a sziget lakosságának nagy részét (kb. 5000–7000 főt) rabságba hurcolták Észak-Afrikába és Konstantinápolyba. A máltai lovagok 1599 és 1622 között újjáépítették, korszerűbb védművekkel látták el, így alakult ki a ma látható erődítményrendszer. A bástyákról és a falakról Gozo szinte teljes panorámája látható, így a helyszín ma a sziget egyik legkedveltebb látványossága.

A falakon belül található Nagyboldogasszony-székesegyház (Cathedral of the Assumption) helyén már a római korban is állt egy templom, aztán később egy bizánci, ami az arab uralom idején megsemmisült. A középkorban új templom épült, amelyet a törökök 1551-ben feldúltak, majd a 1693-as földrengés után le is lett bontva. A barokk épületet 1697 és 1711 között emelték Lorenzo Gafà tervei szerint. A templom 1864 óta a gozói egyházmegye székhelye.

A katedrális legkülönlegesebb látványossága nem valódi építészeti elem, hanem egy mesteri illúzió. Kupolája ugyanis nincs a templomnak, helyette egy festett álkupola borul a tér fölé. Amikor belépünk a székesegyházba, és a főoltár felé haladva felnézünk, a latin kereszt metszéspontjában egy tökéletesen megkomponált kupola belsejét látjuk, mintha valóban fölénk magasodna. A trompe l’oeil technikával készült mennyezetfestmény optikai csalódást kelt: a festett építészeti elemek térbelieknek hatnak, a részletek pedig egészen játékosak, például ott figyel egy gekkó, igaz, lentről elég jó szem kell hozzá.

A belépőjegy a kapcsolódó Katedrális Múzeumba is érvényes, amelynek három szintjén az egyházi ezüstművesség széles választéka, mindenféle történelmi relikviák, egy komplett hintó és egy 60 darabból álló képtár is megtekinthető.

Victoria a Citadellával remekül látszott útközben hátranézve, amikor átsétáltunk a szomszéd városkába. Az meg előrenézve, kb. félútról így:

Xagħra több nevezetességgel bír, az egyik a cikk elején említett Ġgantija, a másik az a szélmalom, ami helyett inkább a xewkijait néztük meg, a harmadik pedig egy barlang. Nem akármilyen barlang.

Xerri’s Grotto

Képzeld el, hogy kutat ásol, és találsz egy cseppkőbarlangot a házad alatt. Anthony Xerrivel pont ez történt, nagyjából száz évvel ezelőtt.

A barlang azóta is a családé, ma már a dédunoka mutatja meg az érdeklődőknek, hogyan képeznek zsiráfot, teknőst, elefántfület, akármit évtízezredek alatt a sztalaktitok és sztalagmitok. Az egyik járatban aztán ott a kút, amit többedik próbálkozásra (Tóni, van már víz? Á, csak egy tigris meg két törpe!) sikerült megásni, azóta is azt használják. A barlang egy 10 méteres spirális lépcsőn keresztül érhető el, amely 36 fokból áll, és az eredeti kútaknába építették be. (Amúgy van még egy házibarlang Xagħrában, a Xerritől nem messze, a Ninu’s Cave, hasonló eredettörténettel.)

Sanap Cliffs

A sziklák neve máltai señapa szóból ered, ami mustármagot jelent, amit vélhetően itt termesztettek. A környező mezők legelőként szolgálnak juhok és kecskék számára. A Sanap-sziklák tetején túraútvonal vezet, a panoráma egészen kiváló végig.

A terület legmagasabb pontját il-Pinnurnak hívják, ami szó szerint „időjáráskakast” jelent – találó elnevezés, hiszen pont éppúgy ki van téve a szeleknek, mint egy szélkakas.

A gozói kompkikötő épületében áll egy négy nőalakot viselő szamár. A szobor Hend Adnan egyiptomi művész alkotása, amelyet először a Ta’ Pinu kegyhelynél állítottak ki 2016-ban, a Mediterranean Peace Donkey kiállításon, 20 társával együtt.

A szamarakon máltai, gozói, egyiptomi és nyugati művészek dolgoztak. A kiállítás a híres, de veszélyeztetett máltai szamár szimbólumával hívta fel a figyelmet a vallásközi harmóniára, a Közel-Kelet és a Nyugat kapcsolatára, a menekültek humanitárius segítésére és nem utolsósorban a konfliktusövezetekben élő szamarak jólétére.

A művész gondolatait is olvashatjuk a helyszínen: ”Noha a szamár békés állat, sok kultúrában, ha valakire azt mondják, hogy szamár, azt jelenti, hogy ostobának tartják. A szamarak azonban nem feltétlenül buták, sőt akár meglehetősen intelligensek is lehetnek; a dolog inkább a makacssággal, mintsem az ostobasággal függ össze. A többnejűséget a legtöbb társadalom már az iszlám előtt is gyakorolta. Több feleség tartása inkább az állati természethez kapcsolódik, mint az emberi társadalomhoz. Az iszlámban a többnejűség megengedett: meghatározott feltételek és konkrét korlátok mellett egy férfinak egyszerre akár négy felesége is lehet. Egyesek a „négy feleség” lehetőségét választják, de megfeledkeznek a feltételekről. Ez inspirált arra, hogy részt vegyek a szamarammal. Az én szamaramnak megvan a maga négy gyönyörű nője, de mivel egy bekötött szemű és zárt szájú szamárról van szó, vajon képes-e uralni őket? Vagy valójában ők uralkodnak rajta?”

Ha már a kompkikötőben járunk: a Mġarr (Gozo) és Ċirkewwa (Málta) között közlekedő komp egész nap jár, a menetidő nagyjából 25 perc. A fizetési rendszer egyszerű: Máltáról Gozóra átkeléskor nem kell fizetni, csak a visszaúton, akár gyalogosan (4,65 euró), akár autóval (15,70 euró, kocsi+sofőr) utazunk. Menetrend itt.

A kompon kívül a helyi buszhálózatot vettük gyakorta igénybe, de Gozo szigete annyira kicsi (kb. 14 km hosszú), hogy gyalog is bejárható. A buszok, úgy vettem észre, itt pontosabban járnak, mint a nagy szigeten, de azért, hm, délies precizitással. A struktúra Victoria-központú, Gozo egyik oldaláról a másikba jó eséllyel átszállással lehet eljutni.

amint rájössz a logikájára, könnyen átlátható

A különféle kedvezményes utazási kártyák érvényesek Málta és Gozo buszjáratain is, és megvásárolhatók a reptér érkezési csarnokában, a Valletta, Buġibba és Sliema terminálokon, jegyautomatáknál, és több szupermarketben. Az egyik legnépszerűbb a 12 Single Day Journeys Card, ez 19 euróba (a 2025. decemberi árakat írom) kerül, és 12 útra használható fel bármely nappali, éjszakai vagy speciális járaton. Egy repülőtéri közvetlen járat 2 utazást számít a 12-ből. A kártya 6 hónapig érvényes, és több fő is használhatja. A másik jó megoldás az Explore Flex kártya, ami egy választható 4 vagy 7 napos buszbérlet, igény szerint kiegészítve hajós kirándulásokkal vagy a Gozo gyorskomppal. A kártya feltölthető a tallinja alkalmazáson keresztül is, 4 napra 19 euró, 7 napra 25 euró, és ezek kombinálhatók hajóutakkal is, akkor aszerint változik az ár. A sima buszjegyek télen 2, nyáron 2,5 euróba kerülnek. Minden további infó elérhető a máltai tömegközlekedési oldalon.

Ja, és ne felejtsd el, hogy a brit birodalom hagyatékaként baloldali közlekedés van, nehogy rutinból az út rossz oldalán várd a buszt, miként az a legjobb családban is megesik.

A gozói-máltai falatok és kortyok fő jellemzői: domináns olasz és brit hatások, mediterrán jóllét, hatalmas választék a boltban, a történelmi multikultiból kialakult tipikus ízkavalkád. (A kávékultúrát szerencsére az olaszoktól vették át, nem az angoloktól.)

View this post on Instagram

A péksütemények neve alakjuk és tésztájuk jellege szerint változik: a pastizzi leveles tésztából készül, a qassatat inkább kenyértésztás, vastagabb és laktatóbb. A töltelék viszont állandó: ricottás, zöldborsós és csirkés szinte mindig van mindegyikből, emellett időről időre felbukkannak a szardellás, valamint a modern variációk is, például hamburgerízű vagy pisztáciás változatok.

A reggelizést a bérelt apartmanban, a közeli boltokban vásárolt kínálatból oldottuk meg, citrom a sarki zöldségestől, mincemeat (tipikus angol fűszeres almás-mazsolás krém, neve ellenére hús nélkül) meg bivalyvaj (bivaj?).

A victoriai The Duke Shopping Mall 0. szintjén mindennap 7-24-ig nyitva tartó Greens szupermarketben a világ legszebb zöldségét, pagodakarfiolt is találtunk, valamint yamgyökeret és számtalan olyan zöldséget meg gyümölcsöt, amikről, bevallom, fogalmam sincs, micsodák. Van fogalmam azonban a fügés aprósüteményről, az nagyon bejött, többféle márka is van belőle, a kulcsszó: fig roll.

Itthoni kiegészítés: miként a régészek a megalitikus építményeket, úgy rekonstruáltuk a stuffat tal-feneket, azaz a máltai nyúlpörköltet Józsefváros mélyén. Nem kerítettünk túl nagy feneket az ügynek, csak amekkorát a Lidlben lehet kapni… Mármint nyúlhúst. A fenek a nyúl máltaiul.

Ha beszélgetni szeretnél a helyiekkel, legyenek két- vagy többlábúak, elég angolul tudni, szinte mindenki beszéli. Ha viszont inkább máltaiul köszönnél, íme néhány alapvető kifejezés: