Itália dél-keleti része, a csizma sarka, Puglia az egyik legszebb olaszországi régió: tele van fehér falú városkákkal, kristálytiszta tengerpartokkal, román meg barokk templomokkal, valamint macskákkal. Na és a lélegzetelállító tájak!
A klasszikus kötelező látnivalók (Alberobello, Polignano a Mare, etc.) már megvoltak korábban, most Barletta, Trani, Bisceglie, Molfetta, Monopoli és Gravina voltak az úti célok. És persze Bari óvárosa, ahova szinte már hazajárok, és ahol most is megejtettünk egy beszerzést Nunzia orecchiettéjéből. Nunziának már saját kis boltja is van a híres tésztakészítő asszonyok utcájában.
De először irány Gravina, ha már ez a nyitókép. Gravina in Puglia a kakukktojás ezen a túrán, ez az egyetlen nem tengerparti település, amit meglátogattunk. Mutatom, hogy miért:
Gravináció: a No Time To Die c. James Bond-filmből ismerős helyszín Gravina in Pugliában: a Ponte Madonna della Stella (Ponte Acquedotto) a XVIII. században épült a korábbi, földrengésben elesett híd helyére. 37 méter magasan és 90 méter hosszan vonzza az utazókat.
És így szaladt Daniel Craig a hídon:
Ugyanennek a filmnek a másik híres forgatási helyszíne a közeli Matera volt, a szomszédos Basilicata régióban. Korábbi cikkem:
A település nevét a környéket jellemző gravinákról – mély kanyonokról – kapta. A környék már az őskorban lakott volt, az első településnyomok a korai paleolitikumból származnak.
Az talán ebből a pár képből is látszik, hogy a gravinán túl Gravina óvárosa is megér egy sétát.
Szállást ez alkalommal Biscegliében foglaltunk, ami jó választásnak bizonyult, a vonatok gyakran járnak, abszolút nem volt probléma autó nélkül eljutni a kiszemelt helyekre. (Jó, hát egyik nap bejött egy sztrájk, de annak ellenére is menedzselhető volt az ügy.) És persze vannak macskák:
Bisceglie egyik legnagyobb előnye, hogy mindössze néhány kilométerre fekszik Baritól, a közlekedés kiváló a két város között, illetve itt jóval kedvezőbb árakon lehet megszállni, mint a zsúfoltabb megyeszékhelyen. Bisceglie műfajilag inkább kisváros, bár lakosságszám alapján (50 000 felett) nem nevezhető apró településnek. Az itteni városszerkezet azonban egészen más, mint amit Közép-Európában megszoktunk: a történelmi óváros kompakt, gyalog könnyen bejárható, csak a modern városrész mutat tágasabb, rendezettebb formát mutat. Az óváros szűk utcáival, a román stílusú Szent Péter-katedrálissal (Basilica Concattedrale S. Pietro) és az erőddel középkori hangulatot áraszt.
A sospiro di Bisceglie, a csöcsös süti helyi specialitás. Belül krémes, kívül cukormázas. A sospiro sóhajt jelent – megeszel egyet, s óhajtasz még egyet… A Pasticceria San Pietrót csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szeretné megkóstolni ezt a mesés édességet!
A sospiro eredetéről több legenda is kering. Az egyik szerint egy XVIII. századi cukrász alkotta meg, aki reménytelenül beleszeretett egy nőbe, és olyan süteményt készített, amely a kedvese kebleit idézte – a szépség, az érzékiség és a termékenység jelképeként. Egy másik történet úgy tartja, hogy a helyi apácák sütötték először Lucrezia Borgia és Aragóniai Alfonz esküvőjére, amely végül meghiúsult – a vendégek azonban nem bánkódtak, mert a finom desszert mindent feledtetett velük.
Biscegliétől csak egy macskaugrás Trani. Az a mondás járja, hogy Szombathelyen vagy esik az eső, vagy fúj a szél, vagy harangoznak. Trani se sokkal másabb… (Nyilván a nyár kellős közepén más a szitu.)
A Villa Comunale Trani városközpontjához közel fekszik. A tengerre néző gyönyörű park ritka példája Európában a sík, városfalra épített kertnek. Fasorokkal szegélyezett sétányok, szobrok, játszóterek és pihenőterek várják a látogatókat. A parkban számtalan zöld papagáj lakik, egy kicsit odébb, a jópofa világítótornyoknál meg egész sirálykolóniák.
Trani már a középkorban fontos kikötő és kereskedelmi központ volt. Itt készült el 1063-ban a nyugati világ első tengeri jogi kódexe, az Ordinamenta et consuetudo maris. A város fő nevezetessége a San Nicola Pellegrino-katedrális, amely a pugliai román stílus egyik legszebb példája, és gyakran „Puglia katedrálisainak királynőjeként” emlegetik. Építése 1099-ben kezdődött, 1143-ban szentelték fel, harangtornya 58,9 méter magas. Különlegessége, hogy közvetlenül a tengerparton áll, és világos színű, helyben bányászott trani kőből épült.
A következő, Tranival szomszédos város Barletta, vonattal 8 perc. Itt is van Castello Svevo, miként ott is. A Castello Svevo („sváb vár”) kifejezés több dél-olaszországi, főként pugliai városban előfordul (pl. Bari, Trani, Brindisi, Barletta). A név a Német-római Birodalomra, pontosabban a Hohenstaufen-dinasztiához tartozó uralkodókra utal, egész pontosan arra a korszakra, amikor II. Frigyes császár uralkodott Dél-Itáliában és Szicíliában (XIII. század első fele), aki jelentős építkezéseket folytatott a régióban. Várai nemcsak katonai célokat szolgáltak, hanem császári rezidenciák, adminisztratív központok és reprezentatív épületek is voltak.
Sikerült lekapnom egy igazi lokálpatriótát és/vagy vezérszurkolót a XII-XIV. századból származó barlettai dóm, más néven Santa Maria Maggiore-társszékesegyház előtt. A piros pólós bácsi az a galéria 1. képén, nagyíts bele! Azt nézi, mint hajlik a templom román stílusból gótikusba. A Castello Svevo mellett keresendő.
Van egy “graffitis templom” is a városban, a Szeplőtelen Szűz Mária-szentély (olaszul Santuario dell’Immacolata), más néven a szerzetesek temploma (chiesa dei monaci), a Via Milano 116. szám alatt. Az 1935-ben elkészült templom legjellegzetesebb külső eleme a kupola. A belső tér eredetileg dísztelen volt, egészen az 1970-es évek végéig, amikor a szerzetesek felkérték Ugolino da Belluno testvért, hogy modern formavilágú freskóival gazdagítsa a szentélyt. Ugolino da Belluno (világi nevén Silvio Alessandri, 1919 – 2002) vallásos rendi tag, festő és szobrász volt. Veneto tartományból származott, 1936-ban belépett a római kapucinus rendbe, teológiát és filozófiát tanult, 1943-ban szentelték pappá. 1945 és 1950 között különféle művészeti iskolákban képezte magát, ahol a freskó, rézkarc és fametszet technikáját sajátította el. Később Giorgio de Chirico és Gino Severini körében dolgozott, utóbbitól tanulta meg a mozaikkészítés művészetét. A 60-as évek elején kezdett el intenzíven templomokat díszíteni.
A három utca találkozásánál álló Porta Marina egy történelmi városkapu, amely az egyetlen megmaradt példája a várost egykor körülvevő középkori városfalaknak. A Pinacoteca Giuseppe De Nittis a város történelmi központjában, a gyönyörű Palazzo della Marra palotában található, és az olasz impresszionista festő, Giuseppe De Nittis (1846–1884) munkáit mutatja be, az épület pedig a XVI. századi reneszánsz és barokk stílus elegáns keverékét képviseli. A Piazza Plebiscito közepén, egy kis parkban áll a Sziklás Madonna (Statua Madonna Immacolata), a Szeplőtelen Szűz szobra, teknősökkel, macskákkal, madarakkal osztozva a téren.
A barlettai kolosszus egy több, mint 5 méter magas bronzszobor, amely egy római császárt ábrázol. A szobor a késő antik korból származik, de pontos kora, a császár személyazonossága, valamint az eredeti felállítási helye bizonytalan. Most a Santo Sepolcro-bazilika előtt áll. A legtöbb kutató az V-VI. századinak saccolja, és vélik, hogy Konstantinápolyban készült, és eredetileg ott állhatott. Ez a legnagyobb római vagy bizánci bronzszobor, amely egész (sz)épen fennmaradt.
A helyi legenda szerint a szobor azután sodródott a partra, hogy egy keresztes hadjáratból visszatérő velencei hajó a közelben süllyedt el. 1231-ben egy óriási szobrot találtak Ravennában II. Frigyes császár ásatásai során – lehet, hogy ő szállíttatta ezt dél-itáliai birtokaira. Az első biztos történeti említés 1309-ből származik, amikor a barlettai domonkosok a szobor karjainak és lábainak egy részét harangöntésre használták fel. 1431-ben Fabio Alfano művész restaurálta a szobrot, amit később felállítottak a templom előtt.
Még mindig Barletta: a fiatalon megölt partizán fivérek, Ruggero és Pietro Vitrani emlékhelyénél ülök, a helyszín a Giardini De Nittis, közel a vasúthoz. Ruggero, aki 1925-ben született, 1943 őszén lépett be az ellenállásba. Egy évvel később már brigádparancsnok-helyettes volt, de aztán fogságba esett. Hősies kiállásával társait megmentette, őt azonban 1945. január 16-án kivégezték Torinóban. Öccse, Pietro egy évvel volt fiatalabb, ő 1944 tavaszán csatlakozott az ellenálláshoz. Elfogták, december 3-án Giavenóban állították kivégzőosztag elé. Szüleik, Michele Vitrani és Angela Degno (Mamma Vitrani), és öccsük, Giuseppe Alberto Vitrani szintén tagjai voltak a Nino-Carlo partizáncsoportnak – ők túlélték a háborút… La famiglia Vitrani è una delle famiglie simbolo della resistenza partigiana italiana!
És akkor vonatozzunk megint vagy 20 percet. Az ég kék, a zsalugáter fűzöld. Benvenuti a Molfetta!
Molfetta területe már a prehisztorikus korban is lakott volt, amit régészeti leletek – temetkezések, kunyhónyomok és a Pulo nevű karsztos dolina – bizonyítanak. A várost a görögök alapították az i. e. IV. század körül, később a rómaiak uralták, akik Respa néven említik. A település a közeli Ruvo di Puglia fennhatósága alá tartozott, és fontos szerepet játszott annak fő kereskedelmi kikötőjeként, közvetlen kapcsolatot teremtve Görögországgal.
Utolsó napunkon az itáliai életérzés egy újabb szegmensével is megismerkedtünk. Sztrájk volt ugyanis. Az olaszoknál ez a társadalmi élet természetes része, a tiltakozás bevett és elfogadott formája. Gyakoriak a közlekedési, oktatási és közigazgatási sztrájkok, amelyeket előre bejelentenek, így a lakosság többnyire türelmesen viseli őket – a sciopero szinte mindennapos szó az olasz közéletben. Mindenesetre, okozott némi izgalmat a kérdés, hogy odaérünk-e Monopoliba.
Odaértünk. S ott: indokolatlan angol telefonfülke a parton, förtelem időjárás közepette.
Jobb híján a figyelmet hívtam fel: a sztrájk véget ért; itt, Puglia régióban elég finoman tolták. Napközben is voltak járatok, sikerült eljutni célunkig, ahol athéni szél és spártai eső. Néhány üzlet zárva volt, ők szolidarítottak. Ha belefutsz olyanba Olaszországban, hogy sciopero, ne bízz a zinternetekben, kérdezz rá helyben.
Monopoli nem egy társasjáték, hanem egy újabb szerethető kisváros, Baritól dél-keletre, Polignano a Mare után az első település, 47 700 lakossal. Fontos turisztikai célpont: a középkori óváros, a tengerpart az impozáns sziklákkal és a tiszta vízzel mágnesként vonzza a látogatókat.
Meg az olyan extra látnivalók, mint mondjuk a Chiesa di Santa Maria del Suffragio (La Chiesa del Purgatorio), a „múmiás templom”, amely a hatalmas Madonna della Madia-bazilika mellett áll. Bejáratát két csontváz díszíti, koponyákkal és növényi motívumokkal keretezve, utalva a tisztítótűz-béli szenvedésekre és a bűn következményeire. A templomban nyolc, fekete köpenybe öltöztetett, mumifikálódott test látható üvegkoporsóban. A belső tér barokk stílusú, az oltár díszesen kidolgozott, illeszkedve a templom purgatóriumi motívumaihoz. Ezt most csak úgy elmesélem, sajnos épp nem volt nyitva, már ezért is muszáj lesz visszamenni.
Monopoli tengerparti erődje annyiban tartogat újdonságot, hogy nem Castello Svevo, hanem Castello Carlo V. Hangulatos kis öböl mellett áll – a Porto antico jó fotótéma.
Bari egyik fő nevezetességét már említettem a bevezetőben, történetesen az orecchiettét. A Strada delle orecchiette az a hely, ahol a tésztakészítő asszonyok az utcán gyúrják és szaggatják a hagyományos helyi pasta-fajtát, az orecchiettét (a szó kis fület jelent). Napon szárítják, és ott helyben lehet tőlük vásárolni is, például Nunziától. Az utcai kép két évvel ezelőtt készült, saját márkás tésztájáról most.
A Palazzo Simi korábbi barikázásaim során kimaradt, most sikerült jó időben lenni jó helyen. A Palazzo Simi egy elegáns, XVI. századi palota, amely több, középkori ház összeolvadásából jött létre. A régi korok rétegei ma is fellelhetők, a pinceszinten még észlelhető egy román kori templom, ill. egy X. századi kis kápolna jelenléte, ami egy római császárkori épületre épült.
A palotában régészeti központot alakítottak ki, tevékenysége főleg az ásatásokból és kutatásokból származó régészeti leletek szakszerű tárolására és megőrzésére irányul. A múzeumi rész termei a prehistóriától a középkorig mutatják be a térség múltját. A belépés ingyenes, a nyitvatartást itt lehet csekkolni.
Ha felkeltette érdeklődésedet ez az olaszországi régió, ajánlom szeretettel a többi pugliai cikkemet is:
A régió központja, Bari könnyen elérhető Budapestről, mindkét nagy fapados légitársaságnak vannak járatai, jó menetrenddel, lehet reggel/délelőtt érkezni és este távozni.
Látogatás ideje: 2025. október
roziutazik.hu 