Máshol halt, de idelopták, aztán templomot emeltek Szent Miklós maradványai fölé. A San Nicola bazilika Bari és az európai kereszténység egyik legjelentősebb egyházi építménye, fontos búcsújáró hely, római katolikusok és ortodoxok számára is.
Bari (meg pl. a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, a gyermekek, a diákok, a prostik és a pálinkafőzők) védőszentje Szent Miklós (Patara, 270. március 15. – Myra (Müra), 343. december 6.). A püspök életéről, csoda- és jótételeiről több legenda ismert, ezekből alakult ki a Mikulás / Santa Claus alakja is.
“Tudom, hogy meg kell halnom; valaki aqua tofanát adott nekem” – ezt Mozart mondta feleségének a halálos ágyán, 1791-ben. Egy hírhedt méregre utalt, amivel egy évszázaddal korábban elég sok embert el tettek láb alól Itáliában (főleg nők a férjeiket).
Az aqua tofana készítője egy Teofania de Adamo nevű szicíliai hölgy volt. A méreg arzénoldatként van feljegyezve, máshol könnyű, finom port említenek, megint máshol tiszta, szagtalan folyadékot – de mind halálos, és abban a korban kimutathatatlan. Teofania de Adamót idővel aztán felakasztották (mintegy 600 ember meggyilkolásával vádolták), de a halálos titkot továbbadhatta a lányának, aki folytatta a gyártást és terjesztést.
De hogy jön mindez Szent Miklóshoz? Úgy, hogy a méreggel telt üvegcséken a szent arcképe volt, pont úgy, mint a sírjából származó folyadékot, a Szent Miklós mannáját szentelt vízzel kevert, gyógyító erejűnek tartott bari zarándokkoktélos fiolákon. (Ma is beszerezhető. Az aqua tofanát nem tudom.)
Már Szent Miklós halála utáni években elterjedt, hogy a sírja édes szagot áraszt, és titokzatos folyadékot „könnyezik”, amely meggyógyította azokat, akik hozzájutottak, így elég gyorsan seregleni kezdtek a hívek Myrába. Aztán mikor megjelentek ott muszlim törökök, egy csapat dél-olasz tengerész keresztény területre mentette át a maradványokat. 1087-ben az új, Bariban direkt ezért emelt bazilikában helyezték el. És láss csodát, az új márványsírból is szivárogni kezdett a manna.
A csoda zavartalanul működött egészen 1953-ig, amikor is a bazilika helyreállítási munkálataihoz szükség volt az ereklyék áthelyezésére. Amikor felnyitották a sírt, kiderült, hogy a hiányos csontváz egy sekély folyadékmedencében nyugszik. A Luigi Martino, a Bari Egyetem anatómiaprofesszora által folytatott vizsgálatok kimutatták, hogy egy 70-es éveiben járó férfié, ami stimmelhet, mivel Szent Miklós 74 éves korában halt meg. Az építkezés végén 1957-ben a csontokat újra eltemették, és továbbra is sírják a mannát…
(Szent Miklós csontjaiból Velencében is van egy kevés. 1992-ben ugyanez a prof megvizsgálta a velencei csontokat is, és megállapította, hogy hasonlóak és kiegészítik egymást, lehetnek ugyananna a személynek a különböző darabjai. A bari matrózok nagyon siethettek, és amikor idehozták az ereklyéket, könnyen lehet, hogy csak a csontváz nagyobb darabjait ragadták meg…)
Szent Miklós mannáját (amit mürónak is neveznek) a sírt őrző domonkos szerzetesek minden év május 9-én gyűjtik össze, a szent napját pedig december 6-án tartják, ami rengeteg országban Mikulás napja. A manna eredetéről sok elmélet létezik, a mezei csalástól a kősír kapilláris jelenségéig, hogy felszívja a talaj- vagy tengervizet, és újra elosztja azt a sírban.
Helyszín: Basilica San Nicola, Largo Abate Elia, 13, 70122 Bari BA, Olaszország
Látogatás ideje: 2021. december 3.
roziutazik.hu 