Régi álmom vált valóra: elmentem megnézni a világ legnagyobb részecskegyorsítóját, a Nagy Hadronütköztetőt. A létesítmény Svájcban, a CERN-ben, azaz az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetben található, Genf tőszomszédságában, Meyrin településen, de átnyúlik Franciaországba is. Buszoztam sokat Budapestről.
CERN
Szinte fénysebességgel érkeztem reggel 8 körül, hogy biztosan be tudjak jelentkezni egy túrára. Na, kezdem az elején: a CERN ingyenesen látogatható, az interaktív kiállítások 9-17 óráig vannak keddtől vasárnapig, és önmagukban is remek programot jelentenek, de én mindenképp részt akartam venni egy vezetésen is, amelynek során bevisznek a nagyközönség elől egyébként elzárt részekre is. Erre időpontot foglalni azonban csak 12 fő feletti csoportként tudsz, az egyéni látogatók (pár fős társaságok, családok is ide értendők) a helyszínen, a csak ott működő appon keresztül tudnak regisztrálni, legkorábban a túra indulása előtt 2 órával, egy csoportba pedig csak 24-en férnek be. Szűkre szabott időm miatt erre nagyon rástartoltam, és sikerült is bekerülni az aznapi első angol nyelvű túrába, és bekukkantani az ATLAS részecskedetektorba, természetes közegükben tanulmányozni az üvegfalon túl dolgozó fizikusokat (külön felhívnám a figyelmet a kép bal szélén megbúvó sárga gumikacsára!), és megnézni a forgalomból már kivont szinkrociklotront.
Egyébként ezen tényleg akkor érdemes részt venni, ha valamelyest képben vagy a kvantumfizika alapjaival, ill. jól beszéled a nyelvet. Sok infót adnak a CERN történetéről is, amiből az indulás indokát emelném ki: a 2. világháború után Európa meglehetősen gyéren állt szürkeállományból, mert azokat a tudósokat, akik nem léptek le időben Amerikába, kiirtották a nácik. De hogy az amerikai kutatási fölény ne legyen örökérvényű, indult az európai összefogás egy vérprofi központ létrehozására.
Ennek máig a legismertebb eredménye a Higgs-bozon felfedezése. Nem akarom pontatlanul magyarázni a mutatványt, ha érdekel a téma, Dávid Gyula előadását ajánlom az Atomcsillben, ide kattintva érhető el.
Vissza a nyelvi megértéshez: a látogatóközpont tudományos játékaihoz társalgási szintű angol vagy francia elég, ha egyedül szeretnéd felfedezni, mert ezen a két nyelven vannak a kiírások. A kaland a fogadóépületben a lineáris gyorsítóval kezdődik – ilyen masina indítja el a részecskéket a CERN gyorsítóhálózatán keresztüli útjukra. A kiállított modul 40 évig működött, 2018-ban küldték nyugdíjba. A 33 méter hosszú Linac 2 volt az első láncszem a hálózatban, amely részecskéket táplált a Nagy Hadronütköztetőben és más CERN-létesítményekben végzett kísérletekhez, ő indította útjukra azokat a protonokat, amelyek a Higgs-részecske felfedezéséhez vezettek.
A kiállításokon nem csak a részecskefizikáról és az univerzum születéséről kapunk szédítő képet, de jutott hely néhány kapcsolódó logikájú művészeti alkotásnak is. És persze a történeti ereklyék: a pezsgős palack, aminek tartalmával koccintottak a kutatók a Higgs-bozon felfedezésének örömére 2012. július 4-én, vagy a világ első webszervere – ugyanis a World Wide Web is itt született!
Minden, amit ismerünk, részecskékből áll. Ezek a részecskék mindig is léteztek. Az univerzum hajnalán jelentek meg, közvetlenül az ősrobbanás után, mintegy 13,8 milliárd évvel ezelőtt. Idővel együtt alkottak mindent, ami a világegyetemet alkotja, a csillagoktól és a bolygóktól azok lakóiig. A CERN-ben a részecskéket úgy tanulmányozzák, hogy újrateremtik azokat a körülményeket, amelyek közvetlenül az ősrobbanás után léteztek.
Falnyi méretben látható itt az a felvétel is, amely az univerzum legkorábbi képét mutatja. Az ezen rögzített állapot több, mint 13 milliárd éves! Ennyit utazott a fény, mire ez elkészült, vagyis amit látsz, az “nem sokkal” (nagyjából 380 000 évvel) az ősrobbanást követő szitu. Az univerzum fejlődésének ebben a szakaszában nincsenek csillagok, nincsenek galaxisok, csak atomok. Az eljövendő galaxisok magvait még csak szemcsés foltok jelzik.
Odébb játszottam kicsit, s megdicsért a gép: “Szép munka! Készítettél egy protont és egy neutront! Ez az a két komponens, amely az összes atommagot alkotja. Most megépíthetsz egy atomot, amely a korai univerzumban létezett, és elküldheted a kozmoszba.” Elküldtem.
A CERN tökéletesen megközelíthető Genf központjából, itt van a 18-as villamos végállomása. A fogadóépület is a részecskegyorsító cső alakját idézi, csak épp ez az út felett nyúlik emberi léptékben, míg a Nagy Hadronütköztető a föld alatt van, a domborzati viszonyoktól függően 50-150 m mélyen, 27 km átmérőjű kör alakban. A Science Gateway névre keresztelt látogatóközpont épületét Renzo Piano tervezte:
Genf
A városnézést a Genfi-tó partján kezdtem (egy háztömbbel feljebb van a központi buszpályaudvar, ahol landoltam), a Quai du Mont-Blanc-on. Itt lett merénylet áldozata Erzsébet királyné. Sisi és udvarhölgye, Sztáray Irma grófnő a Hotel Beau Rivage-ban szálltak meg. 1898. szeptember 10-én épp a kikötőbe indultak, amikor az önjelölt anarchista Luigi Lucheni leszúrta egy kihegyezett reszelővel. Mi történt velem?, ezek voltak Sisi utolsó szavai. Hajdani lakosztálya ma is megvan a szállodában, most épp ki volt adva, egyébként meg lehet nézni, ha szólsz a recepción. Vagy le is foglalhatod, hiszen csak 3000 frank egy éjszakára.
CERN ÉS SZÖRNY – Frankenstein teremtményének szobrot emeltek Genfben, nagyon kedves dolog ez. Innét már nincs messze a ház, ahol Lenin lakott 1903-ban, biztos tetszett volna neki a lény, végülis kísérlet lett volna az új ember megalkotására. A Frankenstein-sztori kapcsán persze Lenin idejére már unásig lement a vita, hogy meddig játszhat istent az ember – Mary Shelley regénye 1818-ban jelent meg először. De egy összevarrt testbe (írhatott volna bebalzsamozottat is, sőt, a probléma lényegének megközelítése érdekében írhatunk bármilyen testet) hogy megy bele a lélek, azaz a tudat? Ez legalább akkora kérdés, mint az, hogy honnan kapnak tömeget a részecskék, amire viszont már megvan a válasz: ezt csinálja az a bizonyos Higgs-bozon, science-bulvárul “isteni részecske”, amit a Nagy Hadronütköztetőben csíptek el a CERN kutatói. És mindhárom helyszín a 18-as villamos vonalán van.
Szóval Lenin. A Rue de Carouge 91 és 93 az orosz emigráció fészke volt, egyben Lenin első ismert genfi címe. Úgy képzelem, összejött ott egy prekommunista hippikommuna, csak a világbéke és a szeretet hirdetése nélkül, ám annál több vodkával, és addig szervezkedtek busongva, míg valahol elnyomta őket az álom. Ily módon élhetett Lenin egyszerre a 91-ben és a 93-ban is. Lenin, az elektron. Bár a kvantumelméletre még pár évtizedet várni kellett, hullámtermészete már akkor megmutatkozott.
A hullámok természetével a Genfi-tavon ismerkedtem tovább abban a pillanatban, hogy kiderült, a napijegy érvényes a helyes kis vízibuszra is. A napijegy ára 10 frank, de ha Genfben veszel igénybe kereskedelmi szálláshelyet, akkor kérd a neked járó ingyeneset a recepción!
A Genfi-tó Közép-Európa 2. legnagyobb édesvizű tava, a Balaton után. Ha a természeti szépség nem volna elég, Genfben megtoldották egy 140 méter magas szökőkúttal is, ez a Jet d’Eau, ami a tó vizét nyomja ebbe az indokolatlan magasságba, kivéve, amikor az időjárás vagy valamilyen technikai gebac nem engedi. Most épp nem engedte, de őszintén szólva, nekem nem hiányzott…
A Szent Péter-katedrális egy meglehetősen kevert stílusú református templom, aminek fel lehet menni a tornyába annak, aki szeret szűk helyen sokat lépcsőzni, valamint itt van kiállítva Kálvin János széke.
A székesegyház legdíszesebb belső tere, a Makkabeusok kápolnája 1400 és 1405 között épült pompás gótikus stílusban Jean de Brogny bíboros és családtagjai sírjának elhelyezésére. A reformáció idején a kápolnát emeletekre tagolták, sóraktárrá alakították át, majd 1670-től az Akadémia használta. A 19. században neogótikus stílusban restaurálták.
Ha már Kálvin: a Parc des Bastions-ban található Reformátorok falának (Mur des réformateurs) fő alakjai Farel, Kálvin, Béza és Knox, valamint a kétoldalt hosszan elnyúló alkotáson további olyan személyek kaptak helyet, akik jelentős szerepet töltöttek be a reformáció történetében.
Ott áll Bocskai István erdélyi fejedelem is, aki 1606. december 13-án átadta a magyar országgyűlésnek a bécsi békeszerződést, amelyben II. Rudolf császár vallásszabadságot biztosított Magyarországon.
A Szent Kereszt Felmagasztalásának székesegyháza (Cathédrale de l’Exaltation de la Sainte Croix) egy orosz ortodox templom, amelynek építését Anna Fjodorovna nagyhercegnő finanszírozta, és 1866-ban készült el. A bizánci csíkos boltívekkel és arany hagymakupolákkal díszített templom ma is használatban van.
Kajálni és bevásárolni átjárni a francia oldalra, Gaillard településre megszokott dolog, elég jelentős az árkülönbség, a Genfben tanuló, mindenhonnan érkezett egyetemisták tudják ezt nagyon jól. A 12-es villamos pont a határig megy, a 17-es meg át is, de figyelmezz oda, mert a genfi 10-es zónás alap-napijegy csak a svájci területen érvényes.
Odaát a törököknél kb. fél kilós galette várja, hogy megküzdjek vele. A töltelék 80 százaléka színhús, imádom. A galette francia területeken eredetileg egy pitefélét jelent, de itt azt értik alatta, ami nálunk a tortillába/wrapba burkolt kebab. Genfben egy galette 13 franknál kezdődik a hasonló vagy alantasabb helyeken, itt 9 euró.
Vissza a svájci oldalra, visszaszámlálás. Itt minden óraműpontossággal történik, Peták Fülöp is megmondhassa – órafixáltaknak a Patek Philippe Múzeumot ajánlom. Ha séta közben felnézel a Művészeti és Történeti Múzeum (Musée d’Art et d’Histoire) homlokzatára, nyomon követheted, mennyi idő múlva robban fel a Nap. Nyugi, ez még odébb van.
Genfben a városi múzeumok állandó kiállításai ingyenesen látogathatóak, én az Etnográfiai Múzeumot (MEG – Musée d’ethnographie de Genève) néztem meg, ahol öt kontinens néprajzi ínyencségeit sűrítették össze egy földalatti, a mínusz 2. szinten található óriási terembe. Nem bántam meg:
Magának a városnak az atmoszférája engem annyira nem fogott meg – semleges, mint Svájc a nemzetközi politikában. De a részletei felettébb érdekesek!
Odaút
Nyilván van gyorsabb módja is eljutni Genfbe, mint közel egy egész napot buszozni, de én akármeddig el tudom nézni a tájat az ablakból, mint egy véget nem érő, szuperszélesvásznú filmet. Hát most volt rá időm bőven… mutatom:
Átsuhanás Szlovénián
Tehát volt időm írni is útközben. Ebből most csak egy szösszenetet osztanék meg, a címe Kvantummese, és így hangzik: Hol volt, hol nem volt.
Mire ezt ilyen szabatosan megfogalmaztam, máris szlovénnek való vidék. Lendva suhanva, majd leszállt Mari, Bori fel. Aztán tovább Ljubljana felé, ahol felhőszürkeség. Hál’stennek hamar tova délnek.
Odani, Udine!
Villámlátogatás ez is, ám végre kávéval. Rögtön kettővel, mert a helyi macsóbácsi letelepedett mellém és meghívott. De már itt se voltam. A rend kedvéért jegyezzük fel a hely nevét: Pullman Bar, rögtön az autóbuszállomás mellett.
Pár rövid megálló, majd hosszabb szusszanás:
Esti városnézés Milánóban
A Flixbus Lampugnano állomásra megy, ahonnan metróval negyedóra alatt bent lehet lenni a központban, például a Dóm téren.
Mondjuk, hatalmas szerencse, hogy Milánóban ilyen szép idő fogadott, lol. Mentem is tovább száradni a jól fűtött buszra. Torinóban volt még egy éjjeli stop, aztán bele az Alpokba.
Európa legmagasabb hegycsúcsa alatt
Sajnos az éjszaka közepére esett az út egyik legizgalmasabb része, az átkelés a Mont Blanc alatt. Nem is aludtam túl sokat, próbáltam a sötétség ellenére is minél többet detektálni a helyekből, ahol elhaladtunk. A Mont Blanc egyébként tiszta időben látszik Genfből, a tópartról, ha visszapörgetsz, a Sisi-képsorozatban a 3.-on, a tábláson kivehető a túlparton a hegycsúcs jellegzetes háromszöge.
A Mont Blanc-alagút az olaszországi Courmayeur és francia oldalon fekvő Chamonix között biztosít átjárást 1965 óta. Hossza 11,6 km, 1274-1395 méterrel van a tengerszint felett, de még így is a világ 2. legmélyebben húzódó, üzemben lévő alagútja (a Gotthárd az 1.), ha a fölötte levő földfelszíntől mérjük: még 2480 méter alp van rajta.
Visszaút
A Mont Blanc-alagút most is sötétedés utánra esett, de korábbi időpontra, és ebből az irányból kicsit többet lehetett látni, ill. éjjel helyett csak este lévén, a fények is bátrabbak voltak a településeken. Az olasz oldalon sofőreink beiktattak egy negyedórás pihenőt Valle d’Aostában, ami valóban lenyűgöző volt, a meredek magasságokban körbe szétszórtan világító hegyi településekkel. Annyira néztem, hogy nem is fotóztam.
Vanni vagy nemvanni Velencében
Tavaly kétszer, idén egyszer nemvoltam Velencében, de most pótoltam! Nemvanni itt először akkor sikerült, amikor Tiranába repültem, és a Wizz Airnek sürgősen el kellett juttatnia egy pilótát Velencébe, szóval tettünk egy kitérőt… Felülről tökéletesen láttam a várost, leszálltunk 5 percre, a csávó kiugrott, és már mentünk is tovább Albániába. Másodszor Isztambulban nemvoltam Velencében: a Venezia Mega Outlet egy olaszra dizájnolt bevásárlóközpont, velencei épületek másolataival, hidakkal, csatornával, még gondolázni is lehet. Aztán most odaúton is nemvoltam, amikor Genf felé tartva csak Venezia Mestrében állt meg kis időre a buszom. Szerencsére a hazaúti járat bement Venezia Tronchettóba, és volt bő két órám nézelődni a csatlakozásig. Még csak ébredezett a város, több sirállyal találkoztam, mint emberrel – ritkán látni ezt az arcát Velencének.
Lapozd a slideshow-t, van benne The Migrant Child by Banksy, közmunkás sirály meg úgy általában Velence, ahol különösen tetszetős alakban rendeződnek az atomok.
Trieszt futakuttyában
A Miramare felől irányozva a belvárost néztem hosszan a partot:
Muravidéki gasztromámor: gibanica
Újra Szlovéniában. Egy benzinkút-önkiszolgáló étterem kombónál álltunk meg 20 percre, ami kiváló lehetőséget biztosított megkóstolnom a gibanicát. Ez a szuperdesszert bizonyos tekintetben erősen emlékeztet a flódnira, csak rátesz még egy lapáttal.
Mert ugyan gibanicából ismert egy egyszerűbb verzió is a délszláv országokban, de az ínyencek az ittenire esküsznek, és nem véletlenül. A muravidéki gibanica négyféle töltelékkel készül: rétegelve van benne a dió, a mák, az alma és a túró, és a tésztája is másmilyen az alján, mint amit elválasztóként tesznek a kockát képző szottyok közé.
Tömény élmény, mint ez a három nap volt.
Látogatás ideje: 2024. február
roziutazik.hu 