A legendákkal teli Skócia egy szelete, a Royal Mile-tól Loch Ness-ig. Mutatom, mivel töltöttünk el néhány tartalmas napot Edinburgh-ban és a skót Felföldön.
A reptérről egy közvetlen villamosjárattal mentünk be a belvárosba, november lévén, északra készülve pulóverek garmadájában a télikabát alatt. Estefelé volt már, a helyi csajok épp kezdtek kirajzani: nyári papucsban, rövid szoknyában, harisnya nélkül indultak bulizni csapatostul.
A félmillió lakosú Edinburgh a második legnépesebb skót város (Glasgow a legnagyobb). 626-ban alapította Northumbriai Edvin, és 1452 óta Skócia fővárosa. Kiejtése edinböró, nem edinbörg.
A Royal Mile az óváros főutcája, és a skót történelem két jelentős helyszíne között fut: Edinburgh vára és a Holyrood-palota között. Teljes hossza megközelítőleg egy skót mérföld, ami 1,8072576 km-nek felel meg.
Az edinburgh-i vár egy vulkáni eredetű sziklacsúcson magasodik, már a 12. században állt korai formájában. Ha meglátogatod, igazi szakértőjévé válsz a skót történelemnek, ennek megfelelően több órás programmal számolj, és turistaszezonban hosszú sorokkal (ajánlott az online jegyelővétel).
A szintén a Royal Mile-on álló Szent Egyed-székesegyházat (St Giles’ Cathedral) 1124-ben alapította I. Dávid király, vagyis 2024-ben épp 900. éve lesz a fennállásának.
“You can fit 55 highland cows nose to tail in St Giles!” – Ilyesmire még egyetlen templomban se jutott eszembe rákérdezni, itt meg fruttiként szórják az infót, miszerint fejtől farig épp 55 skót-felföldi marha férne el a St Giles-ben…
Saint Giles, azaz Szent Egyed a 7-8. században élt bencés szerzetes volt. Úgy is nevezik, hogy „a vadak védőpajzsa”, a kubikosok, lókereskedők, pásztorok, szíjgyártók, koldusok, nyomorékok, leprások védőszentje. Egyébként ez az a székesegyház, ahol először felravatalozták II. Erzsébetet, aztán Londonban még egyszer.
A motívum, ami lépten-nyomon szembejön: a kelta kereszt. A körmotívummal ellátott kereszt a kelta-ír keresztény kultúrkör területén a 7–8. században jelent meg, aztán a skótok is átvették, és azóta sem félnek használni.
Két kanállal eszed a kultúrát? Akkor ez a te városod: a minden év augusztusában megtartott Edinburgh Festival Fringe a világ legnagyobb előadóművészeti fesztiválja, szelleme egész évben ott van a levegőben.
Alacsonyan repülő boszorkányok hagyományos gyakorlata a lámpavason pihengetés. Kiváló terep erre a Writers’ Museum előtti kis tér. Ha Edinburgh-ban jársz, befizethetsz Harry Potter route-ra is, hiszen ez J. K. Rowling városa.
Hello, Dolly! Itt nyugszik kitömve az első klónozott emlős, a Dolly nevű birka.
Szóval Dolly a National Museumban áll, ami ingyenesen látogatható. A tetőteraszra is érdemes fölmenni, mert elég jó a kilátás a várra. A várból meg például a hegyre, amit úgy neveznek, Arthur’s Seat, azaz Artúr széke. Ez a legendás Camelot egyik lehetséges helyszíne.
Ha már állatokról esett szó: a helyi állatkert lakója volt hosszú ideig Wojtek, a lengyel harci medve, akivel már Krakkóban is találkoztam. Róla már korábban írtam:
Unortodox novemberi sütkérezés, a tradicionális téglaépületek rozsdabarnáját kontrasztosan megtörő színes házak közt Lisszabon-feeling. Valószerűtlenül tarka utcán influencer lányka rendületlen tartja a pózt, míg a pasija visszanézi a képeket. Viszont jaj: itt annyira nincs macska, hogy az egyik esti sétán konkrétan egy egér szegődött mellém. (Macskát csak egyet láttam, azt is föstve volt…)
Amit mindenképp meg kell itt kóstolni, az a whisky. Megszámolhatatlan fajta érhető el. Ami közülük vizuálisan is mindenhol jelen van, az az 1820 óta létező Johnnie Walker, a legszélesebb körben forgalmazott skót whisky a világon. És persze a fish and chips az Északi-tenger partján, autentikus módon, tőkehalból. A chips az Egyesült Királyságban nem chips, hanem sült krumpli; a burgonyasziromra a crisps szót használják.
Egészen valószerűtlen módon durva, fagyos szél. A napsütés itt megtévesztő, novemberben a parton már tényleg nagyon hideg bír lenni.
Húztunk is hamar a city felé, természetesen emeletes busszal, amin felszálláskor lehet jegyet venni, kártyával. Készpénzt nem hogy nem érintettünk, igazából nem is láttunk. (Két hónappal később Gibraltárban már nem volt ekkora mázlink – hanem nagyobb. De ez egy másik történet…)
A Greyfriars Kirkyard egy régi temető, ahol a város kevésbé felvilágosult korszakaiban megejtett boszorkányégetéseknek és más kivégzéseknek köszönhetően állítólag 1200 kísértet tanyázik. Nem mondhatni, hogy a kutya se vigyáz rájuk: itt nyugszik Greyfriars Bobby is, az egyetlen kutya, akit Edinburgh-ban emberi temetőben lelt örök nyugalomra.
Bobby (1855. május 4. – 1872. január 14.) egy skye terrier volt, aki gazdája halála után nem tágított annak sírjától, 14 hosszú éven át. Amikor az eb is elhunyt, különleges engedéllyel ő is itt kapott sírhelyet. Bobby története jól ismert Skócia-szerte, több könyv és film is készült róla, a temetőben és előtte is kapott szobrot.
Felföldre fel!
Befizettünk egy egész napos buszos útra, miután osztottunk-szoroztunk, meg a menetrendeket is átnéztük. Ez volt a legoptimálisabb módja annak, hogy meglátogassuk Nessie-t.
Sirályok alázzák a kacsákat, miután a hattyút már elkergették. Itt, Callandernél kezdődik a Felföld, ha északnak tartasz. A Hegylakó (Highlander – a Felföld neve angolul Highlands, skótul Hielands, skót gael nyelven viszont Ghàidhealtachd, ami azt jelenti: a gaelek helye) hazája ez, meg, meg a híres skót betyáré, Rob Roy MacGregoré (1671 – 1734), és itt lakik a Három Nővér is. Ez utóbbiak nem valakik, hanem hegyek, testvériesen osztoznak a panorámán Glencoe közelében.
Skóciában van 40000 loch, azaz tó, valamint 1 lake, a Mentieth nevű. Az egyetlen, amit hajlandóak angolul hívni tónak. Na, abban nem is él szörny.
Van ugye Nessie, a Loch Ness-ben, de “pár házzal” odébb Lizzie is bujkál, a Loch Lochy-ban (sötét tavat jelent a név), csak hát Nessie-nek jobb a sajtója. A tóvíz a hegyi kőzetből kiázott tannin miatt szinte fekete, ha 1 méternél mélyebbre merülsz, már nem látsz semmit.
A Loch Ness is pont ilyen, ideális búvóhely, úgyhogy akárhány akármi élhet benne. Tán még kelpie is, azzal pedig vigyázni kell, mert nem egy kedves teremtés, ha úgy tartja kedve, akkor ugrik, aztán zakatolhat a dob+basszus a füleidben, ha már magával rántott a mélybe, hehe.
Fort Augustus-ig tartott a túránk, itt volt egy-két óra szabad program figyelni a messzeséget, felbukkan-e szörny. Nem árulom el.
Skócia energiaellátásának 95 százaléka jön megújuló energiaforrásokból, hoppá! Ennek tükrében a visszaúton volt egy rövid megálló a Laggan Damnál (gát).
Útközben volt még egy kicsit hosszabb stop a helyes kis Pitlochry nevű településen, ahol forrócsokiztunk egyet, majd Queensferry-nél át a Forth Road Bridge-en (ami a három, egymás mellett lévő híd közül a középső), vissza a városba, hiszen mindig ez a vége.
Látogatás ideje: 2021. november
roziutazik.hu 