November 11. Márton napja. A katolikus kultúrkörön kívül is népszerűvé vált Szent Márton 316-ban Savariában, a mai Szombathelyen született. Katonagyerek volt, és 15 évesen maga is a Római Birodalom katonájának állt. Társai közül kitűnt jóságával, a betegek és a szegények iránti részvétével. Miután Amiens-ben egy didergő koldusnak adta a fele köpenyét, álmában megjelent Jézus, aki elmondta neki, hogy ő volt a koldus, akit kisegített. A látomás hatására Márton megkeresztelkedett, elhagyta a katonai pályát, és térítő útra indult…
Savaria Szombathely római kori elődje. Mivel erre haladt a Borostyánkő-út, a rómaiak előbb ló- és kocsiváltó helyet, majd várost építettek itt. Savaria a veterán katonák és kereskedők folyamatos letelepedésével egyre növekedett, de igazi várossá csak akkor fejlődött, amikor 43-ban Claudius császár colonia rangra emelte. Neve ettől kezdve Colonia Claudia Savariensium (Savariaiak claudiusi kolóniája) lett. A város ennek köszönhetően a mai Magyarország területén lévő legkorábbi colonia, azaz városi rangú római kori település volt. A 2. századtól Pannonia Superior tartomány vallási központja, később Pannonia Prima tartomány székhelye lett.
Szombathelyen jelen időben is nagy kultusza van Mártonnak. Márton-nap előestéjén hagyomány, hogy a Nagytemplomtól (lesz még róla szó) a vesperást követően, sötétedés után lampionos felvonulás indul a belvárosban. A legjobb szombathelyi éttermek hagyományos libalakomát kínálnak vendégeiknek.
A Via Sancti Martini a szent életét és kultuszának kiemelkedő emlékeit bemutató útvonal, amely Szombathelytől Tours-ig vezet, és 2005-ben nyilvánították Európai Kulturális Útvonallá. A szombathelyi szakasz a Kálvária templomtól vezet a Szent Márton templomig, és azokat a helyszíneket érinti, amelyek a város ókeresztény hagyományaihoz kapcsolódnak. Az egyes állomásoknál lévő műalkotások, Márton és Quirinus életének egy-egy epizódjára hívják fel a figyelmet. Hol ízlésesen, hol nehezebben értelmezhetően. Malomkerekekben bővelkedő túra következik.
1. állomás: a Kálvária és a Martineum
Somogyi Tamás 2012-es alkotása a két bronzrelief, amelyek egyike a köpenyét megosztó Mártont, a másik Szent Márton álmát ábrázolja. Az első kálvária ezen a magaslaton valószínűleg a 18. század elején épült. A barokk épületet 1901-ben átépítették, majd 1906-ban karmelita nővérek rendházával bővítették. Az épület ma a Martineum Felnőttképző Akadémiának ad otthont, Karmelita utcai falán részletes tájékoztató tábla, térkép.
A Martineum udvarán kialakított témapark a római hagyományokat és a környéken előkerült római emlékeket mutatja majd be, egy maketten megszemlélhetjük a római várost, a kertben körben meg különféle építmények és infótáblák állnak. A Martineumban akár aludhatnék is, ha nem innen indulnék, a kibővített épületben turistaszálló is üzemel.
2. állomás: az ókori színház helye
Itt azért már feljebb csúszik a turista szemöldöke. A füves terület közepén két irdatlan rozsdatömeg fogad, mintha csak ottfelejtette volna valaki. Quirinus püspököt hitéért halálra ítélik; Mártont az eretnekek megvesszőzik, és elűzik Savariaból – ezek a címei a Koller László által készített vasparaván-párnak, amely Szent Quirinus halálos ítéletét és Szent Márton megvesszőzését, elűzését mutatja be. Nehezen fotózható, cserébe ronda.
A 3. században itt állt a színház, egyben itt volt a savariai császárkultusz egyik központja is. Itt állították a világi hatalom alkotta bíróság elé Quirinus sisciai püspököt, itt ítélték halálra. Jó szemmel még ki lehet venni a terep formájából, hogy ókori színház helyén állunk, de mára csak ennyi maradt, ez a félkör alak. A köveket az idők során elhordták építkezésekhez, az utolsókat a 19. század vége felé.
Az egykori színháztól a Perint hídjáig vezető úton vitték Szent Quirinust elítélésének helyszínétől a Sibaris (Perint) patak hídjáig, kivégzése színhelyéig. Tehát irány az Óperint utca.
3. állomás: Szent Quirinus emlékhely, Perint-híd
Nem messze állok meg a Perint felett attól a helytől, ahol Quirinust malomkővel a nyakában a patakba vetették, a római időkben a mostani Óperint utcaitól pár méterre volt az akkori híd.
A 2003-ban, Quirinus halálának 1700. évfordulóján avatott emléktábla Tornay Endre András szobrászművész alkotása, a hídkorláton lévő bronzból készült cingulum (püspöki öv) Veres Gábor munkája.
4. állomás: Székesegyház (Nagytemplom) és környéke
Szily János, az első püspök a két szent, Márton és Qurininus oltalmába ajánlotta az egyházmegyét, ábrázolásaik megtalálhatók a Szeminárium kápolnáiban, a Székesegyházban és a püspöki palotában is. A Hefele Menyhért tervezte székesegyház (épült 1791 és 1814 között) északi kápolnájában van Szent Márton ereklyéje, amelyet 1913-ban Tours érseke ajándékozott Szombathelynek, hermája Tóth István szobrász alkotása.
A templom becsületes neve Sarlós Boldogasszony-székesegyház, de városban mindenki csak Nagytemplomnak hívja. Az esztergomi bazilika és az egri főszékesegyház után Magyarország harmadik legnagyobb temploma, befogadóképessége 5000 fő.
A templom előtti téren látható irányjelző objektumot Veres Gábor és tanítványai készítették. Ezzel meg is találtuk az első kortárs malomkereket. Irányjelzőként persze csak jelképesen funkcionál, nagyjából belövi, merre vannak a város látnivalói.
5. állomás: Fő tér, az egykori várostorony helye
Az útvonal legszerethetőbb pillanata, ahogy a napsütésben csillogó mozaikot meglátja a sétáló. T. Takács Tibor mozaikja a régi várostornyot ábrázolja, és első blikkre jó kérdés, miért része a Szent Márton útnak, hiszen a tornyot legalább egy évezreddel Márton ideje után állították.
A megoldás: a középkori toronyról több leírás és ábrázolás is fennmaradt, ezekből lehet tudni, hogy a sisakján az 1700-as években Szent Márton festett képe, majd a 19. század elején bádogból készített alakja volt látható. 1817-ben leégett, kicsit még halogatták a felújítását (lám, ez se új keletű szokás), aztán 1837-ben inkább lebontották.
Innét érdemes a Bécsi Kávézó mellett beszaladni a VAOSZ-udvarba, megnézni a Millenniumi Emlékfalat, ami egy modern kori freskó, és Szombathely két évezredes történelmét foglalja össze vizuálisan (ennek egy része van a fönti borítóképen).
6. állomás: Savaria tér
Koller László (nevével már az ókori színháznál is találkoztunk) itt azt ábrázolta, amint Márton püspök a ruháját egy koldusnak adja.
A mű gyakorlatilag egy acéloszlopra hegesztett, rozsdás objektum, aminek magyarázata a Legenda Aureában lakozik, miszerint „Márton egy ünnep alkalmával a templom felé tartott, s egy meztelen koldus szegődött a nyomába. Márton megparancsolta az archidiákonusnak, hogy öltöztesse fel a nyomorultat, de az tétovázott. Erre Márton bement a sekrestyébe, odaadta neki saját tunikáját, és kérte, hogy azonnal távozzék. Amikor az archidiákonus figyelmeztette, hogy el kell kezdenie a misét, azt felelte – saját magára gondolva –, hogy addig nem tud elindulni, míg a koldus nem kap ruhát.” Vagyis ez a jelenet nem azonos azzal, amikor Márton még katonaként elfelezte a köpenyét, hiszen akkor még nem volt püspök!
A szobor azért került épp ide, mert a közelben volt az egykori városkapu, a középkorban ezen jártak át a szombathelyiek a Szent Márton templomba és a temetőbe.
7. állomás: a Savaria Múzeum előtt
Erős a gyanú, hogy készült még néhány szobor és objekt, pluszban, just in case, aminek elfelejtettek helyszínt találni. Na, ezeket hordták ide egy kupacra.
A Somogyi Tamás jegyezte kompozícióban találunk egyebek mellett libákat formázó íves elemet fehér kőből, fekvő kutyát bronzból, kígyót márványlapon. „Ezek az állatok a Szent Márton legendákban szerepelnek, egyúttal asztrális szimbólumok is”, állt anno az átadáson kapott sajtóanyagban. Nyilván ez azt asztrális szerep indokolja a horoszkópos malomkövet. Bár kutya és kígyó csak a kínaiban szerepel, liba meg ott se. A hivatalos leírás szerint „a filagória alatti bronz dombormű a remeteséghez vonzódó Mártont ábrázolja és egyben felidézi a püspökké választásához kapcsolódó, sokfelé ismert történetet”.
A libás eset közismert, hogy Márton közéjük bújt el, amikor tours-i püspökké akarták választani, azok viszont gágogásukkal elárulták, így nem térhetett ki a feladat elől.
A kígyó és a kutya pedig úgy jön a képbe, hogy Márton egyszer ráparancsolt egy gyerekre támadó kígyóra, mire az engedelmesen tovakúszott. Ezután mondta szomorúan, hogy ,,a kutyák és a kígyók hallgatnak rám, bezzeg az emberek…”
8. állomás: Szent Márton-templom, kút és látogatóközpont
A Szent Márton-templom az 1885-ig önálló, majd Szombathelyhez csatolt Szentmárton község plébániatemploma volt. A hagyomány szerint az egyházi épület Szent Márton hajdani szülőháza felett emelkedik.
Többször bővítették és átépítették, jelenlegi formáját 1930-ban nyert el. Szent Márton plébániatemplom (domonkos templom) a római kori Arrabonába (Győrbe) vezető út mentén fekszik az ókori Savaria keleti temetőjénél, amit a 4. századtól az ókeresztények használtak. 791 októberében I. Károly frank császár az avarok elleni eredménytelen hadjáratából Savarián keresztül tért vissza országába, látogatásának oka pontosan Szent Márton (a Frank Birodalom védőszentje) szülőhelyének felkeresése lehetett. Ezt követően került sor a temető területén álló sírkápolna templommá való átépítésére. Röviden: a 9. század óta áll itt templom! Nem veszett el, csak átalakult. (Ahogy a tér is: az itt közölt fotóim régebben készültek, azóta térköveztek.)
A templom mellé épített domonkos rendház földszintjén találjuk a Szent Márton Látogatóközpontot, programokkal, információkkal és kiállításokkal. A látogatóközpont udvarán van egy szép mozaik a püspök európai útjának állomásaival, Somogyi Győző és T. Takács Tibor munkája, a címe: Szent Márton útjai.
A templom előtti Szent Márton kutat már 1360-ban oklevél említi. A 1938-ban állított, Szent Márton megkereszteli édesanyját c. kútszobor Rumi Rajki István alkotása. A szobor mellett a régi kútra emlékeztető malomkő (mi más?). Körülötte pihenőpadok, Szent Márton köpenyével és katonai sisakjával, többnyelvű feliratokkal.
9. állomás: Szent Márton temető
A túrát logikus húzás a templom bal oldalánál nyíló Szent Márton temetőben befejezni: Magyarország legrégebbi, közel kétezer éven át használt temetője (1962-ben zárták le itt a temetkezéseket) földöntúli hangulatot sugároz. A római időkben az ókeresztények temetkeztek ide, valószínűleg először Quiriniusnak is itt volt a nyughelye – az egyik szent innen startolt, a másiknak itt ért véget az út.
Ez a bejegyzés egy régebbi cikkem átdolgozott és kibővített változata, az eredeti az alon.hu portálon jelent meg.
roziutazik.hu 