Az Azorin töltött idő elég meghatározó volt számomra. Ha ott vagy egy szigeten az Atlanti-óceán közepén, 1500 km-re a legközelebbi kontinenstől, másként kezded látni a világot.
Alapjáraton, ugye, vagy te, meg van a természet. Föld anya, Gaia, ha úgy tetszik. És a mi kis urbánus mindennapjainkban, lássuk be, nincs sok metszéspont.
Ott meg a sorrend is megfordul: Gaia, snitt-snitt-snitt, aztán valahol a sor végén ott az ember. Pont, mint egy izgága pont. Kicsi és jelentéktelen.*
(Jut eszembe, ha a fekete lyukak mindent elnyelnek, még a fényt is, akkor odabenn világos kell, hogy legyen, nem igaz? Szóval, ha egy fekete lyukban vagy, akkor nem egy fekete lyukban vagy…)
*Európa Kiadó: Romolj meg https://youtu.be/1pOaF4wQ55o
























Látogatás ideje: 2019. február
Kapcsolódó poszt: Füstölve érik az azori ananász
1 Comment