Ha az albán főváros környékének legszebb, ugyanakkor legegyszerűbben elérhető hegyvidéki látnivalóira vagy kíváncsi, akkor irány Kruja, a Bovilla-tó és a felvonóval is megközelíthető Dajti-hegy! A három helyszín jó betekintést ad Albánia látványos természeti tájaiba. És kicsit abba is, hogyan működnek errefelé a dolgok.
Ismail Kadare Kettétört április c. regénye volt az az irodalmi élmény számomra, amikor eldöntöttem, nekem el kell mennem Albániába. Ha törik, ha ketté.
Túrázás a türkizkék vizű Bovilla-tónál
A Bovilla-tó (Ujëmbledhësi i Bovillës) egy 4,6 km² területű víztározó a Dajti Nemzeti Park területén, 14 km-re északkeletre Tiranától. A Tërkuzë felduzzasztásával létrehozott tó biztosítja a város ivóvizének nagy részét.
A hegyek közt eredő vízfolyás drámai szurdokon halad át. A Bovilla-kanyonban egy közepesen életveszélyes kis hídon lehet átjutni a túloldalra, ahonnét kiváló panoráma nyílik azokra, akik nem mertek átmenni.
De hogy jutunk ide? A lakott területeket elhagyva az út minősége megszűnik értelmezhető lenni, minden erre haladó jármű perceken belül vastag porköpenybe burkolózik, s tengeribetegen ringatózva fohászkodik, hogy megússza a tengelytörést. Sem saját, sem bérelt autóval nem ajánlom. Jobb ezt az utat tapasztalt helyi sofőrre bízni, befizetni egy félnapos kirándulásra.
A tó felett, egy kanyarban megáll a mikrobusz, itt kezdődik a gyalogtúra. Előbb lankás táj, itt-ott békésen legelésző birkákkal, majd sziklaösvények és lépcsők, egyre fokozódó kilátással és meredekséggel. A Gamti-hegy egyébként könnyű, kezdőknek is ajánlott túracélpont. A hegy legmagasabb pontja 1268 méter, de a Bovilla erkélye nevű kilátóplatform jóval lejjebb van, kb. 620 méteres tengerszint feletti magasságon. A szokásos útvonalon 160 méter szintemelkedést kell leküzdeni.
A víztározót 1988-ban kezdték építeni, de a munka a kommunista rendszer összeomlása miatt évekre félbeszakadt, csak egy évtizeddel később lett kész. A tó létrehozása miatt mintegy 400 családot kellett kitelepíteni, akiknek nem igazán volt őszinte a mosolyuk akkor sem, amikor kártérítést kaptak mindezért.
A Bovilla-tóban nem szabad fürödni, várd meg, amíg beér a vize egy tiranai fürdőszobába. A halállomány viszonylag szegényes, de például márnák és busafélék előfordulnak. A tiranai fürdőszobákban ezek ritkábbak.
A túrát követően jöhet a megérdemelt panorámafrappé a Bovilla Restaurant teraszán. Mennyei.
Krujai kirándulás kecskékkel
Krujába a legtöbb turista azért érkezik, mert ez egy nagyon helyre kis település, régi bazárral meg várral. Tirana Szentendréje.
A település a Mali i Krujës (1176 m) nyugati lábánál, mintegy 600 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, tőle délre és nyugatra tágas síksága terül el.
Kruja girbe-gurba utcáin, hagyományos, kőből emelt házai és kerítései (épp olyanok, ahogy Kadare nyomán elképzeltem) közt lépdelve azt érzed, hogy megállt az idő.
És ott állnak benne a kecskék.
Albániában a juh- és kecsketartás a hegyvidéki területeken gyakorlatilag a hagyományos vidéki gazdálkodás egyik alapja. A juhok és kecskék együtt az albán állattenyésztés egyik legfontosabb ágazatát alkotják. Ma körülbelül 1,2 millió juh és 600 ezer kecske él az országban.
Minél följebb megyünk, annál inkább a kecske lesz a nyerő, mert a birkánál jobban boldogul a meredek, köves, bokros terepen. Nemcsak füvet eszik, hanem cserjéket, hajtásokat – bármit, ami zöld. Gyakorlatilag lelegeli a hegyoldalt.
A kecskesajt és a juhsajt hétköznapi élelmiszernek számít, a falvakban gyakran házilag készítik, és a helyi piacokon is rendszeresen találkozni velük. A nagyüzemi nyugat-európai farmokkal szemben Albániában rengeteg a családi gazdaság, néhány tucat vagy néhány száz állattal. A pásztorkodás élő hagyomány, sok helyen ma is napi rendszerességgel hajtják ki a nyájat a hegyi legelőkre. Az állatokból semmi se megy veszendőbe, felhasználják a tejüket, húsukat, gyapjukat, mindenüket.
Dajti Ekspresszel a Dajti-hegyre
Ezért még a várost sem kell elhagyni: az 1613 méter magas Dajti-hegy (Mali i Dajtit) Tirana keleti oldalán emelkedik. Nagy része a Dajti Nemzeti Park területéhez tartozik.
A Dajti Ekspres kb. 15 perc alatt visz fel a hegyre, a retúr jegyár 1500 lek (1 lek = 3,9 forint, 2026. július). Az alsó állomáshoz Tirana belvárosából a 11-es busszal lehet kimenni, hátborzongató összegért: 40 leket kóstál a buszjegy. A libegő felső állomásánál (1000 méter körül) van egy szálloda meg egy étterem, illetve a hegytetőn sétautak, túraösvények, minigolfpálya és különféle kalandprogramok is elérhetőek.
Útközben bunkert is lehet látni felülről. Albániában a kommunista diktatúra idején, Enver Hoxha utasítására több százezer kupola alakú, félig földbe süllyesztett betonbunkert építettek. Az állattartók előszeretettel használják ezeket juhakolnak, milliónyi birka elfér bennük.
Azt már említettem, hogy a jószágoknak minden részét hasznosítják. Most mutatom is, mert egy vendéglőben farkasszemet néztem az ebédemmel. Íme, a kokë qingji në saç (sült bárányfej, angol nyelvű étlapon lamb’s head cooked in traditional wooden stove):
Kettétörve hozták ki, mint egy kadarei áprilist, hogy a velőhöz is hozzá lehessen férni. Alapból köret nélkül adják, legföljebb salátával, mivel eredetileg nem főétel, hanem ínyencség, de kértem és kaptam hozzá kenyeret.
Ez a tiranai Oda étteremben történt, ahol tradicionális albán konyhát visznek, nem turistacsapda, és aminek a neve szobát jelent. Hagyományos értelemben azt a vendégfogadó helyiséget, ahol beszélgetni, tanácskozni szoktak.
Oda kell leülni.
Látogatás ideje: 2023, 2024, 2026, mindhárom alkalommal április vége – május eleje
roziutazik.hu 