Polak, Węgier, dwa bratanki, avagy a lengyel-magyar barátság jegyében jól körülnéztünk Varsóban. Barátságos hely, tele változatos, olykor egészen meglepő látnivalókkal.
A város jelképének számító, a moszkvai Lomonoszov Egyetem mintájára felhúzott Kultúra és Tudomány Palotája (Pałac Kultury i Nauki) a maga 230,68 méteres magasságával Varsó, egyben Lengyelország legmagasabb épülete, és kötelező látnivalónak számít: a toronyház 30. emeletére villámgyorsan suhanó lifttel mehetünk fel, mindössze 19 másodperc alatt.
Nyitva mindennap 10-20:00, a teljes árú belépő 25, a kedvezményes 20 złoty. 1 lengyel złoty jelenleg (2024. november) 93,5 magyar forintot ér.
A 114 méter magasan lévő teraszról páratlan körpanoráma nyílik a városra, belátható az egész modern negyed, az óvároson túl tisztul a Visztula.
A sztálinbarokk felhőkarcoló képe visszaköszön a rocktörténet utcai megjelenésében is, sőt, Jagger és Bowie simán kiad egy Dancing In The Street Art-ot…
S ha már a zenénél tartunk: a város egyik legnagyobb büszkesége Frédéric François Chopin (Fryderyk Franciszek Chopin, 1810-1849). A lengyel zeneszerző és zongoravirtuóz saját múzeumot is kapott, ill. Varsó utcait járva számos helyen találhatunk zenélő padokat, amelyek az ő muzsikáját játsszák gombnyomásra.
Chopin szívét – a zeneszerző párizsi végakaratának megfelelően – a nővére, Ludwika hazacsempészte szülőföldjére. Konyakban. Így tudta megoldani a tartósítást. Chopin szíve ma a Szent Kereszt-templomban (Bazylika Świętego Krzyża) tartóskodik.
Varsó, lengyelül Warszawa (ejtsd: varsava) 1596 óta Lengyelország fővárosa, és a történelem nem nagyon kímélte, ahogy semmi mást sem ezen a Kelet és Nyugat közé szorult köztes-európai vidéken.
Menjünk vissza 80 évvel ezelőttre, a II. világháborúba. A varsói felkelés (nem összekeverendő a gettólázadással) a Németország által megszállt lengyel fővárosban 1944. augusztus 1-jén kitört általános felkelés volt, amit az Armia Krajowa (Honi Hadsereg) vezetett a náci csapatok ellen. A felkelés kirobbantását akkorra időzítették, amikor a szovjet csapatok megközelítették Varsót. A cél az volt, hogy még a szovjetek előtt felszabadítsák a fővárost és hatalomra juttassák a Lengyel Földalatti Állam kormányát. Nem sikerült.
Varsó történelmi központjának több mint 85 %-át szándékosan elpusztították a náci csapatok. A háború után komplex újjáépítés következett, felhasználva a XIV-XVIII. század között épült, fennmaradt építményeket, a késő-középkori utca- és térhálózatot, valamint a városfalak vonalát.
Az újjáépítés vezéralakja a bal oldali képen látható Jan Zachwatowicz (1900-1983) lengyel építész, építészettörténész és restaurátor volt. Az úriember ezenkívül még arról is nevezetes, hogy ő tervezte a kulturális örökség védelmét jelképező, világszerte használt kék pajzsot.
A rekonstrukció során két vezérelvet követtek: egyrészt megbízható levéltári dokumentumok felhasználását, másrészt a törekvést arra, hogy a XVIII. század végi Varsó képét teremtsék újra. megjelenésének újrateremtésére. Az óváros intenzív újjáépítése az 1960-as évek közepéig folytatódott, az utolsó darab a kirakósban a Királyi palota (Zamek Królewski) volt, amelyet 1984-ben nyitottak meg a látogatók előtt.
Karol Radziszewski festményén Ali, azaz August Agbola O’Brown (1895-1976), nigériai születésű jazz-zenész látható, aki 1922-ben érkezett Londonból Varsóba. Dobolt helyi jazz-zenekarokban, letelepedett és családot alapított. Ali a varsói felkelés katonája volt, és a városközpont déli részén harcolt. Túlélte a háborút, és az 1950-es évek végén családjával visszamigrált Londonba.
A kép a Warsaw Museumban látható, ahova mindenképp érdemes bemenni, részint mert nagyon átfogó képet ad Varsó történetéről, részint meg mert a legfelső szintről ilyen kilátás nyílik az Óvárosi piactérre (Rynek Starego Miasta):
A városközpontól távolabb esik a Wilanówi palota (Pałac w Wilanowie / Muzeum Pałacu Króla Jana III w Wilanowie), amely III. János király (Jan Sobieski) palotája volt, és Lengyelország egyik legrégebbi múzeuma. Először 1805-ben nyílt meg a nagyközönség előtt, amikor a palota akkori tulajdonosai, Stanisław Kostka Potocki és felesége, Aleksandra Lubomirska múzeumot hoztak létre az impozáns épületben.
A második világháború után a palotát felújították, a nácik által ellopott gyűjtemény nagy részét hazaszállították. A kommunista agrárreform értelmében a wilanówi birtok az állam tulajdonába került, múzeumként 1962-ben nyílt meg újra. A Wilanówi palota látogatási információi itt olvashatóak. A parkban van Mitoraj-szobor!
És távolodjunk még egy kicsit, a városhatáron bőven túl, de Varsóból közepesen egyszerűen, az 1-es metróval Kabaty állomásig, majd onnan a 742-es busszal megközelíthető Konstancin-Jeziorna településre, ahol szombat délelőtt sikerült belefutni egy kirakodóvásárba. Népi motívumos papucs megvásárlása üttetett nyélbe hamar, 13 złotyért. Apropó, vásárlás. Élelmiszer és más napi dolgok költséghatékony beszerzésére: ár-érték arányban a Biedronka üzletlánc (“katicás Penny”) volt a legjobb barátunk.
De nem ez a lényeg, hanem hogy van valami különös vonzódásom a sós helyekhez, az elmúlt egy-másfél évben jártam Szovátán és Parajdon, a burgaszi pink sós tónál, a pacséri tónál a Vajdaságban, meg Cipruson, a lárnakai sós tónál, ahol együtt sétáltam a flamingókkal (erről még nincs cikk, de ami késik, ugye…), és hogy, hogy nem, ezen a lengyel tripen is találtunk sós gyógyhelyet. Ez a párás lélekzék a Tężnia solankowa Uzdrowisko Konstancin-Zdrój, és így néz ki:
Az 1978-ban létesített inhalatóriumot 7,5 % ásványi anyagokat tartalmazó sós gyógyvíz táplálja, amelyet 1750 méter mélyről szivattyúznak fel. Ezután az egymásra halmozott növényi bálákon lefolyva elpárolog, és egyedi mikroklímát hoz létre. A sós párában lévő ásványi anyagok és mikroelemek felszívódnak a légzőrendszer nyálkahártyáján és a bőrön. A spriccelő “gombák” közvetlen közelében egyszerre 15 perc az ajánlott tartózkodási idő, az inhalációs téren belül pedig 3 óra. A normál belépőjegy 14 złoty, a kedvezményes 10, télen 13 és 9, és a nyitvatartás is szezon- és sötétedésfüggő, ezen az oldalon lehet tájékozódni az aktuális információkról.
Látogatás ideje: 2024. július
roziutazik.hu 