Dalmácia ékköve, az Adriai-tenger partján fekvő Dubrovnik nem véletlenül vonzza az utazókat szerte a világból. Az UNESCO Világörökség részévé nyilvánított óvárosával, lenyűgöző középkori városfalaival és kristálytiszta tengerével egyaránt a tökéletes cél a Game of Thrones-rajongók, a kultúra- és történelemkedvelők és a strandolni vágyók számára.
Híd vs. Bosznia-Hercegovina
Kezdem a kakukktojással, hiszen még oda se értünk. A legtöbben a tengerparton, az autópályán érkeznek Split felől. Igen ám, de a szárazföldön Horvátország meg van szakítva 20 kilométernyi Bosznia-Hercegovinával… Horvátország az EU-ban és a schengeni zónában van, a szomszéd állam meg ezeken kívül, szóval az egyszerűsítés kedvéért a horvátok megépítették a Pelješaci hidat, így az út hosszabb, de mégis rövidebb. A bosnyákok nem voltak túl boldogok a koncepciótól, mert az eredetileg 35 méteres magasságba tervezett híd alatt sok hajó nem tudott volna bejutni a neumi kikötőbe. Végül megemelték 55 méterre.
Dorombolnik!
Örömmel jelentem: Dubrovnik is cicás város! Örömmel jelentem meg itt. Archibald, a Rektori palota reneszánsz rezidense a helyi kolónia releváns tagja (a középső képen); önkéntes szolgája, egy joviális úr naponta tálalja számára az ennivalót. Persze, jut belőle a többieknek is.
Trónok harca
Dubrovnik volt a fő horvát forgatási helyszíne King’s Landingnek, a Trónok harca kitalált városának. A sorozat rajongói számára egy dubrovniki látogatás felér egy déjà vu-vel, számos helyszínt azonnal fel lehet ismerni, hiszen az itteni óvároshoz nem toldottak hozzá túl sok speciális effektet, alapból meseszerű az egész.
Ha mindegyiket fel akarod keresni, az szép hosszú túra lesz, mert a lista így fest: Lovrijenac Fort – The Red Keep, Dubrovnik West Pier – Blackwater Bay, Pile Harbour, Dubrovnik West Harbour, Fort Bokar, Gradac Park – The Purple Wedding, Pile Gate, Minčeta tower – The House of Undying, Jesuit Staircase by Saint Ignatius Church, The Rector’s Palace – Qarth, St Dominic Street, Steps outside the Dominican Monastery, Ploce Gate, Lokrum Island, valamint egy “névtelen” utca, de ez a leírás segít megtalálni, van fenn térkép is az összes helyszínnel.
Magyar trónok arcai és más emlékek
A Raguzai Köztársaság történelmi állam volt 1358-1808-ig, Raguza központtal, ami a mai Dubrovnikot jelenti, és nem összekeverendő a szicíliai Ragusával. Bár a Raguzai Köztársaság a zárai békével a Magyar Királyság része lett, és szimbolikusan Nagy Lajos lett az uralkodó, valójában önálló államként működött.
A magyar királyok túlnyomó többségéről nincs infóm, hogy megfordultak-e Raguzában / Dubrovnikban, kettejüket leszámítva, hiszen István és László részben még mindig itt van… A helyi ferencesek őrzik Szent László király karereklyéjét, Árpád-házi Szent Margit lábszárcsontját. (Sőt, a Kisjézus állítólagos pelenkáját is, amelyet 1396 karácsonyán Luxemburgi Zsigmond kapott ajándékba. Biztos örült neki.) A Szűz Mária mennybemenetele katedrálisban Szent István- és Szent László-ereklye egyaránt található; illetve az óváros sarkában levő Domonkos-rendi kolostorban van Szent István koponyacsontjának egy darabja.
Modern művészet? Akkor irány a MOMAD!
A város modern múzeuma, a Museum of Modern Art Dubrovnik (MOMAD, Umjetnička galerija Dubrovnik) az óvárostól keletre található, egy XX. századi kastélyban, ami eredetileg egy hajóépítő csávóé volt, akinek mindössze két hónapig sikerült itt laknia. Božo Banac épp csak birtokba vette a házat, mikor a II. világháború miatt jobbnak látta, ha lelép.
A háború után az üresen álló, gótikus és reneszánsz jegyeket viselő villát múzeummá alakították, ebben a funkciójában 1948-ban nyílt meg. A földszinten van a fogadótér és a shop, felette pedig három szinten állandó és időszaki kiállítások várják a kortárs képzőművészet iránt érdeklődőket. A hatalmas erkélyen szabadtéri szoborkiállítás és nem mellékesen mesés panoráma fogadja a látogatókat.
Túl turistás?
Persze, hogy az. A nyári hónapokban hatalmas tömeg hömpölyög a sétálóutcákon, az óvárosban szinte már nem is laknak helyiek, minden ház hotel vagy egyéb kereskedelmi szálláshely. Az általános dubrovniki árszint ennek megfelelő, Genfet még nem éri el, de Barcelonát már lekörözte.
Amúgy én úgy vagyok ezzel a kérdéssel, hogy nem véletlenül válnak bizonyos úticélok “túl turistássá”… Ami jó, az jó, szóval félre a sznobizmussal, az áthidaló megoldás: szezonon kívül érkezni.
Történelmi panorámatúra
A közeli Bosanka falutól mentem át a napóleoni időkben emelt Fort Imperialig, majd a kálvárián ereszkedtem vissza Dubrovnikba.
Bosankát 1991-ben, a délszláv háborúban gyakorlatilag a földdel tették egyenlővé. A Jugoszláv Néphadsereg kifosztotta és felgyújtotta a házakat, a lakosság elmenekült. A települést a harcok után újjáépítették, ma kb. 170-en lakják. Ide a 17-es busszal érkeztem a dubrovniki óváros melletti Pile autóbusz-állomásról, jókora kerülővel Gornji Brgat felé, ahonnan keskeny mellékúton döcögött át a busz Bosankába. (Ez ideiglenes megoldásnak tűnik, mivel a Dubrovnik és Bosanka közti út le van zárva.) A faluban háborús mementó akad bőven, síremlékek az út szélén, romok, épületmaradványok.
Innen észak-nyugat felé haladva a peremről páratlan kilátás nyílik a városra, a tengerre és Lokrum szigetére. A napsütötte tájban sétálva, a panorámát csodálva nehéz elhinni, hogy véres harcok dúltak itt a nem túl távoli múltban…
A Srđ-hegyen álló erődítmény képében újból megtorpanásra késztet a történelem. Az 1812-ben elkészült Birodalmi erőd (Tvrđava Imperijal, Fort Imperial) az 1991-95-ös délszláv háború idején Dubrovnik védelmének szimbólumává vált. Ma a honvédő háborút bemutató múzeum van benne, mellette meg a cable car (libegő) fönti állomása, valamint étterem, nyilvános wc és terepgokart-bérlési lehetőség.
Lefelé megindultam a kálvária köves-sziklás gyalogútján, ami helyenként közelítette a járhatatlant. Két elszánt németen és egy felfelé futó helyi sportemberen kívül itt már csak a természettel találkoztam.
Látogatás ideje: 2024. március
roziutazik.hu 