Lettország fővárosából vonattal könnyű eljutni mindhárom helyre, a jegyek pár euróba kerülnek.
JŪRMALA, vagy ahogy a németek nevezik, Riga-Strand. Egyértelmű, miként az is, hogy itt is #lett macska, méghozzá Aspazija (Elza Rozenberga, 1865–1943) feminista költő, író, politikus macskája. Kétszer is meg van szoborva, ebből tisztán látszik, hogy rendes népek laknak errefelé. 🐾
Dzintari településrészen egy kis erdőt és szabadidőparkot is találunk, kilátóval, a kilátó tövében igen izmos adagot adagoló kávéautomatával.
Jūrmaláról a Feminán van egy jó cikk, ha érdekel részletesebben.
Jūrmalai képgaléria – kattints bele a nagyobb felbontásért! A cikk alatta folytatódik Kemerivel és Siguldával.
Folytassuk a (számomra biztosan) legkülönlegesebb helyszínnel, ami a KEMERI NEMZETI PARK. I láp this place!
Az irány vonattal ugyanaz, mintha Jurmalába mennénk, csak később kell leszállni. Enni- és innivalót mindenképp vigyél az útra! Kemerinek infrastrukturálisan van még hova fejlődni, a vasút környékén mindenképpen, ott konkrétan semmi nincs, csak a “központ” felé találtunk egy kisboltot, ami nem valós opció, mert a nemzeti park pont a másik irányban van.
A páratlan látványt nyújtó Kemeri Nemzeti Park egy mocsárvidék nem messze a Balti-tengertől, Rigától 40 km-re nyugatra. Állítólag jó pár tank is elsüllyedt itt. A fából ácsolt sétautak mellett rovarfogó harmatfű vadászik csöndesen, de megterem errefelé a mocsári hamvas szeder is, amit a rigai piacon is láttunk, de az árus néni a legnagyobb jóindulattal beszélt le róla. A mocsári hamvas szeder ugyanis baromi fanyar nyersen, a helyiek lekvárnak viszik literszám. (Nem hülyéskedek, literben van árazva, és nagy befőttesüvegekben hordják. Isteni epret vettünk helyette ugyanott.)
Kemeri képgaléria – kattints bele a nagyobb felbontásért! A cikk alatta folytatódik Siguldával.
SIGULDA – Hogy kerül ide Turay Ida?
Igazából sehogy, csak hát a helyi vár neve: Turaida, szóval eléggé adja magát a magánhasználatú átnevezés.
A siguldai kirándulást a vonatról leszállva érdemes a tér átellenes sarkán található cukrászdában (Eklers) kezdeni kávéval meg süteménnyel, ennél jobb vendéglátóhelyet a környéken úgyse fogsz találni, a bevitt kalóriákat meg legyaloglod úgyis.
Innét ugyanis kb. 4,5 kilométeres gyalogtúrával juthatunk el a Turaida várhoz. Az útvonal kivezet a városból, át a Gauján, azaz a folyón, ahol a hídról láthatjuk hogy a fejünk fölött egy kissé túlárazott libegő is átvihetne a túlpartra, de mi ehelyett gyalog folytatjuk utunkat a Gutman-barlang (Gūtmaņa ala) felé, ahol már az 1600-as években dívott szerelmetes véseteket készíteni, és ez a szokás azóta sem veszett ki.
A folytatásban elhaladunk egy pihenőhely mellett, aztán egy kempingen átcsapva, egy erdei lépcsőn keresztül jutunk fel a Dainák hegyére (azért erre megyünk, mert ez az út a rövidebb), és már ott is vagyunk a szobrok között, egyúttal a skanzen területére is be tudunk sétálni.
Viszont, ha többre vagyunk kíváncsiak, muszáj előre menni jegyért, mert ugyan egy csomó mindent meg lehet nézni anélkül is, de az élmény úgy teljes, ha mindenhova be tudunk menni, a régi házakba éppúgy, mint a fatemplomba vagy magába a várba. A múzeumőr hölgyek korhű öltözéket viselnek, félhomályosabb zugokban az ember úgy érzi magát, mintha egy ködös skandináv thrillerbe csöppent volna.
A turaidai vár építését 1214-ben kezdték meg a lívek (akik a lettekkel ellentétben finnugorok). Az erődítményt nevezték Fredelandnak is, ami annyit tesz: a Béke országa, de ismertté a mai napig fennmaradt lív néven vált: Turaida.
A balti keresztes rendek hagyományos stílusában épült, vöröstéglás vár a 17. században kezdett veszíteni stratégiai jelentőségéből. Az 1776-os tűzvész után elhagyták és fokozatosan tönkrement.
A 20. század elejére a védőfal és néhány épület töredékei maradtak már csak fenn. 1976-tól rendszeres régészeti feltárások folytak, amelyeket a vár korábbi állapotát feltáró, helyreállítási és állagmegóvási munkák követtek, ennek köszönhető mai formás formája.
A vár tornyából egész jó a kilátás a környékre, a termekben pedig kiállítások vannak Turaida történetéről és egykori lakóiról, akik macskáknak sem voltak híján, bizonyság erre az a többszáz éves tégla, amin ma is jól látható egy cicatappancs lenyomata… 🐾
Siguldai képgaléria – kattints bele a nagyobb felbontásért!
Látogatás ideje: 2022. július
roziutazik.hu 