Persze Krakkó is, de most elsősorban nem oda mentem. Lengyelország déli része tényleg közel van, meg ugye: Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.
Katowice
A kb. 300 000 lakosú Katowice a Sziléziai vajdaság fővárosa, és egyre inkább kulturális központ is, ahol a modern városfejlesztés és az ipari örökség alkot különös elegyet.
Katowice a középkorban még apró, jelentéktelen falu volt. A változás akkor következett be, amikor felfedezték a kőrnyék gazdag szénlelőhelyeit, innentől nem volt megállás. A XIX. század első felében már javában dübörgött az iparosodás: a malmok és gazdaságok helyén acélművek, bányák, öntödék és kézműves műhelyek alakították át a város arculatát.
A középkorban Szilézia Piast-fejedelemségként létezett, majd a cseh korona és a Szent Római Birodalom része lett. 1526-ban a Habsburgok vették át az uralmat. 1597-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem is szerzett itt birtokot, de később hiába próbálta visszaszerezni hatalmát. 1742-ben Nagy Frigyes porosz király elfoglalta a tartomány nagy részét, amely 1945-ig porosz, majd német fennhatóság alatt maradt. A második világháború után Szilézia nagyobbik része Lengyelországhoz, kisebbik része Csehországhoz került.
Ha ma Katowicébe utazunk, érdemes a múltjára (is) figyelni: a városban minden utcasarok őrzi valamilyen formában az ipari örökség emlékeit. De azért legyünk őszinték: egynapos város, és annak az egynek is jelentős részét a múzeumozás teszi ki.
A katowicei Sziléziai Múzeum (Muzeum Śląskie) Európa egyik legjobb múzeuma, nagyon pozitív élmény, tartalmas időtöltés volt. Az egykori bányaterületen kialakított, modern üvegépületekben a látogatók a régió történelmét, ipari örökségét és kulturális sokszínűségét fedezhetik fel.
Az ingeraktív tárlatok a bányászat és acélgyártás korától kezdve a XX. századi társadalmi változásokon át egészen a kortárs művészetig ívelnek.
Tomasz Górnicki 2023-as, hegesztett acélból készült Korfanty-szobra nem csupán emlékmű, hanem egy tér, ahol forma és történelem találkozik, rögtön a múzeum bejáratánál. A látogatók beléphetnek a szoborba, mintha maguk is Korfantyvá válnának. Wojciech Korfanty (1873–1939) lengyel újságíró, politikus és aktivista volt; Főként Felső-Sziléziában tevékenykedett, ahol a németesítési politika ellen küzdött, és a helyi lengyel lakosság jogait védte. Fontos szerepet játszott a felső-sziléziai felkelések megszervezésében az I. világháború után, amelyek célja az volt, hogy a vitatott terület Lengyelországhoz csatlakozhasson.
A modern képzőművészeti gyűjteménnyel érdemes kezdeni a látogatást, s csak utána menni át a történeti részre, mert így van esélyed kellően átszellemülni, mielőtt gyomorba vágnak a múlt egynémely relikviái. Például az a guillotine, ami a Mikolowskiej utcai börtönben állt, és amellyel a nácik 1941 és 1945 között 552 embert végeztek ki. A gép ma a Sziléziai Múzeum egyik megrázó tárgya – a történelem legsötétebb éveinek néma tanúja.
A Bartosz-akna története egészen 1804-ig nyúlik vissza. Az 1880-as években a Thiele–Winckler család modernizálta a Ferdynand bányát, ekkor épült a ma is látható gépház és a hatalmas, gőzüzemű csörlőgép. A szerkezet 1000 lóerős teljesítményével óránként mintegy 200 tonna szenet emelt a felszínre. A gépházat 1908-ban bővítették: új darupályát és díszes oromzatot kapott, amelyek ma is a kor mérnöki precizitásának emlékei. A gőzgép a 20. század végéig működött, majd 1990-ben végleg leállították. Három évvel később a bányát bezárták, az akna együttese pedig műemléki védelmet kapott. A Bartosz-akna ma Szilézia egyik legfontosabb ipari öröksége.
A kispolski meg egész Lengyelországé!
Levadásztam egy csomó bebokot. A bebok a sziléziai néphiedelem manóféle lénye, afféle házi szellem, pöttöm lidérc, aki sok mindenre képes. Például elszaporodni Katowicében…
A bebokokat Grzegorz Chudy szobrász készíti. De hogy viszonyul a bebok a macskához? Haverok? Vagy levadásszák egymást? Megeszi egyik a másikat? Esetleg összebújva alszanak? Megannyi tisztázandó kérdés.
Ojców Nemzeti Park
Lengyelország legkisebb nemzeti parkját, az Ojców Nemzeti Parkot (ONP) 1956-ban alapították a Krakkó–Częstochowa-felföld déli részén, a Prądnik-völgyben. A park jellegzetes elemei a bizarr formájú mészkősziklák, amelyek számos ritka növény- és állatfaj menedékét is jelentik.
Ojców földalatti világa legalább annyira értékes, mint a felszín: 700 barlangja közül a legismertebbek a Łokietek király barlangja, ahol a legenda szerint az uralkodó bujkált üldözői elől, ill. a Sötét-barlang, ahol nemrég neandervölgyi ember maradványait találták meg.
A park szimbóluma, a denevér mindenütt jelen van: az oktatótáblákon éppúgy, mint a természetőrök egyenruháján. Ezek a különleges éjszakai emlősök kiemelt védelmet élveznek, az ojcówi barlangokban 19 denevérfaj él. De nem csak ott érzik magukat otthonosan, nyaranta a régi házak padlásaira is beköltöznek. A kis patkósdenevérek például a park központjának otthont adó Willa Jadwiga padlásán hozzák világra kicsinyeiket, évente jellemzően csak egyet. Aki egy estét Ojcówban tölt, könnyen megfigyelheti, ahogy alkonyatkor megkezdik éjszakai rovarvadászatukat. Szövetségeseink ők: hatalmas mennyiségű szúnyogot tüntetnek el. Hálás köszönetem érte!
A barlangokba nem mentem be hozzájuk – az is milyen hülyén venné ki magát, ha én itthon aludnék, és közben a denevérek jönnének megnézni engem… Túra azért volt bőven.
A park egyik legkülönösebb látványossága a vízen álló kápolna (Kaplica na Wodzie, hivatalos nevén Szent József-kápolna), amelyet a Prądnik patak fölé emeltek.
A XIX-XX. század fordulóján Ojców híres üdülő- és gyógyhely volt, a kápolna pedig ebből a korszakból maradt ránk. Az épület különös elhelyezkedése egy tilalomnak köszönhető: II. Miklós cár ugyanis megtiltotta, hogy ezen a földön új templomot emeljenek. A helyiek azonban ravasz megoldást találtak: a szabályt kijátszva a patakra építették a kápolnát.
A völgy fölött magasodik Ojców várának romja, amely a XIV. században, Nagy Kázmér király idején épült. Az erőd a krakkói védelmi lánc része volt, ma pedig gyönyörű kilátást kínál a Prądnik-völgyre.
Bochnia
A Raba folyó (nem azonos a mi Rábánkkal) partján, a Kárpátok előhegysége és a Szandomierz-medence határán fekszik Bochnia, Kis-Lengyelország legrégebbi városa.
A bochniai sóbánya a közeli wieliczkai sóbányával együtt UNESCO világörökségi helyszín. 1248-ban bukkantak rá itt a kősóra, és négy évvel Krakkó előtt városi jogokat kapott. A bányászat több mint hét évszázadon át folyt… Európa legrégebben folyamatosan működő sóbányája volt! Hatalmas szerepet játszott a középkori lengyel királyság gazdaságában: a sóbányászatból származó jövedelem a XIV. században a királyi kincstár bevételeinek harmadát adta.
1368-ban Nagy Kázmér király kiadta a híres Sómű-statútumokat, amelyek a sókitermelés és -kereskedelem szabályait rögzítették. Ez a dokumentum nemcsak a bánya működését rendezte, hanem kijelölte annak stratégiai szerepét is az állam gazdaságában. A rendelet pontosan meghatározta a bánya szervezetét, a munkások feladatait és a felügyeleti rendszert – ezzel megalapozva a bochniai sóművek évszázadokon át tartó fejlődését.
Jó emberek a sóemberek. A könnyebb mozgatás érdekében henger alakban kivájt sótömböket hóembernek hívták. Az utolsó itt dolgozó bányalovat (1961-ben engedték föl a napvilágra) meg Kubának. Két-háromszáz méterrel a felszín alatt olyan mély gondolatok jönnek, hogy attól még János Pál is sóbálvánnyá változott… (l. a képek között)
’O sale mio! A bányák hasonlatosak a zuhanó repülőgépekhez: azokon sincsenek ateisták…
Bochnia legrégebbi aknái a Sutoris és a Gazaris. A város szívében álló Sutoris-akna volt az egyik első kitermelőhely, a legenda szerint ezen a helyen bukkant rá Szent Kinga az eldobott gyűrűjére. Erről mindjárt.
Kinga 1224-ben született Esztergomban. IV. Béla magyar király lánya, vagyis Árpád-házi hercegnő volt. Testvérei között találjuk többek között Boldog Jolánt és Szent Margitot is. Gyermekkorát a magyar királyi udvarban töltötte, majd fiatalon férjhez adták Bolesław V-hez, a későbbi lengyel fejedelemhez (Bolesław V Wstydliwy, vagyis Szűz Boleszláv). Bár házasságban élt, férjével közösen fogadalmat tettek a szüzességre, így soha nem született gyermekük. Kinga egész életében a vallásnak, a szegények segítésének és az egyház támogatásának szentelte magát. A mítosz szerint Kinga beledobta a jeggyűrűjét a máramarosi sóbányába, aztán itt bukkant fel. Már a gyűrű. Is. Amikor Lengyelországban elkezdődött a sóbányászat, egyszer csak előkerült a föld mélyéből… Ez jelképezte, hogy a sóvagyon „átköltözött” Lengyelországba Kinga közvetítésével, és ezért tartják őt a lengyel sóbányászok védőszentjének. Férje halála után belépett a klarissza rendbe, és Stary Sącz kolostorában élt, ahol példás szerzetesi életet folytatott 1292-ben bekövetkezett haláláig.
A nagyközönség előtt az 1990-es években megnyitott bochniai sóbánya évente közel 170 000 látogatót vonz, és ez az egyetlen hasonló helyszín Lengyelországban, ahol csónakázni is lehet a föld alatt.
De Bochnia nemcsak a sóbányáról szól. A városban működik Lengyelország legnagyobb állandó pillangókiállítása, az Arthropoda Múzeum, több mint ötezer példánnyal a világ minden tájáról. A Stanisław Fischer Múzeum egykori domonkos kolostor falai között kapott helyet, és közel 19 ezer műtárgyat őriz (régészeti, néprajzi, történeti és művészeti gyűjtemén, valamint II. János Pál pápa személyes tárgyai). A középkori főtér közelében magasodik a Szent Miklós-bazilika. Itt található a csodatevőnek tartott kegykép, a Rózsafüzér Királynője ikon, illetve a Jan Matejko által tervezett Szent Kinga-kápolna.
Mellette áll a Dzwonnica drewniana bez dzwonów, vagyis a fából készült harangláb harangok nélkül. Tehát ez egy láb.
Zupa kalafiorowa (tejföllel behabart karfiolleves) meg egy paszteciki (káposztával töltött kis péksüti). Délelőtt csak ennyi fért belém – de muszáj volt lecsekkolni egy tejbárt.
A tejbár (bar mleczny) ugyanis külön műfaj. A tejbárok jellegzetes lengyel vendéglátóegységek, a legkevésbé sem bárok, és csak valamikor a kezdet kezdetén alapultak a tejes dolgokra. Inkább kifőzdének mondanám. Olcsó, házias kosztot kínálnak, hangulatuk egyszerre retró és otthonos, és az autentikus lengyel ételeket előbb megtalálod itt, mint a turistás helyeken. Átszámítva kb. 730 forintot fizettem érte. Szerintem megérte.
… és egy kis Krakkó
Valamiért – ugyanúgy, mint legutóbb, amikor Krakkóban jártam – megint a Kazimierz negyedben kapott el az eső. Azért se viszek esernyőt legközelebb sem.
Amúgy elképesztő, mi lett a Schindler listája egyik jellegzetes forgatási helyszínéből néhány év alatt: az egykor félreeső, csendes udvar ma már a túlturizmus szimbóluma.
A hely, ahol alig pár éve még csak kiírás jelezte, hogy itt emberek laknak, nem összemászka mindent, mára korlátot igényelt, az udvar másik felében vendéglátóhelyek nyíltak, és nyüzsögnek hangosan fogyasztó és szelfiző turisták.
Krakkói estém ezzel a tányérral ért véget: pierogi krakowskie, hagyományos lengyel derelyeféleség kolbászos-krumplis töltelékkel, pirított hagymával megszórva. Mennyei.
A Pieromir – Pierogi & Tosty nevű kis helyen ettem, címük: Augustiańska 3, 31-064 Kraków.
Ami Katowicében a bebok, az Krakkóban a smok, vagyis a sárkány – itt kicsi sárkányszobrokat lehet levadászni városszerte. Van turista sárkány nyakában lógó fényképezőgéppel, földmérő sárkány, számos egyéb sárkány.
A sárkány Krakkó jelképe: a legenda szerint a Wawel sárkánya rettegésben tartotta Krak király városát. Hol marhákat követelt, hol szüzeket falatozott, és senki sem tudta legyőzni.
Végül egy leleményes cipészlegény, Skuba, cselhez folyamodott: egy kost megtöltött kénnel és szurokkal, majd letette a barlang elé. A sárkány bekapta a csalétket, de a torkát perzselni kezdte a tűz. Szomját a Visztulából próbálta oltani, ám a sok víz csak rontott a helyzeten, és végül szörnyű robajjal felrobbant.
Azóta szeretik.
Látogatás ideje: 2025. szeptember
roziutazik.hu 