Macskák – Madarak, ez a címe Szendiszücs István kiállításának, ami Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Könyvtárban látható 2024. március 2-ig. A vernisszázs február 7-én volt, amelyre örömmel fogadtam el a művész felkérését, miszerint nyissam meg én. Megtettem:
Jó napot, jó estét! Sziasztok, madarak és macskák!
Most egy kis időre mindenkivel tegeződni fogok, mert ma este macska vagyok, és a macskák köztudottan tojnak a protokollra. A madarak meg a fejünkre.
Ma nem lesz cincogi, ahogy Pista szokta nevezni a zenés közreműködést, mert a Rasi múltkori performance-át úgyse tudnám überelni… Pedig eredetileg egy Tóth Gabi-dallal készültem, de rájöttem, hogy nem én vagyok isten földi melltartója…
Szóval macskák és madarak. A szabadság jelképei. A szabadság pedig nagy kincs.
A kérdés az: te csak állsz vagy ellenállsz?
Őrzöl vagy ellenőrzöl?
Vannak még érzéseid vagy csak ellenérzéseid?
Élsz vagy félsz? Vagy ellenfél vagy?
Szabad vagy, vagy szavad sincs?
Te aranyásó vagy, vagy a nyaralásról
álmodó anya, akinek már fogytán a kapacitása,
és enni is csak alig-alig kap a cicája?
Te egy kapualjban állva dugsz,
vagy állsz a dugóban, mint egy tüntetésvégre tartó büntetés-végrehajtó?
Szabad vagy, vagy szavad sincs?
Te magad vagy, vagy magad alatt?
Magamutogató londoni magyar mosogató
vagy magányos hazai pukkancs?
Telivér vagy, vagy vérrel teli kullancs?
Parazita egy piktor orrán,
vagy semmi para, Viktor Orbán?
Szabad vagy, vagy szavad sincs?
Körbevesz az imádat,
vagy kutya se hallja az imádat,
ami a szádat elhagyja, mint téged az isten,
aki nem vers bottal?
Kiterít a literatúra.
Szabad vagy? Szavam sincs.
Te művész vagy, vagy igazi?
(Én egyszer lefotóztam egy kést. Életlen lett.)
Véletlen nem vagy te hentes? Vagy mészáros?
Lőrinc.
Szabad vagy, vagy szavad sincs?
A szabadság nagy kincs.
Vagy a Szabadság csak egy híd,
amiről le lehet ugrani?
De ugorjunk vissza Szendiszücs Istvánhoz, akinek ez már a 30. önálló kiállítása. 1973-ban volt az első, és 1973 már 50 éve volt! A szüleim még nem is ismerték egymást!
És ez a felismerés úgy hasított belém, mint egy macska karma.
Ez a macska-karma.
Táp és alom, csupa öröm,
lefutom a macskaköröm,
macskaköröm –"–,
macskaköröm –"–.
Ismétlődik, mint a madarak és a macskák István alkotásain.
A Szendiszűcs Pista meg a macskák szimbiózisban – színbiózisban – élnek. A művészt úgy lehet megkülönböztetni négylábú szőrös barátaitól, hogy nem mindig esik a talpára, de olyankor mindig ott vannak a macskák. Felsegítik, átsegítik a nehezebb időszakokon.
Ilyen a macska-karma.
Csak ő tudja, mit akar ma...
Mert mit csinál egy macska egész nap? Már amikor nem alszik.
Nekem is van macskám, úgy hívják, hogy Jenő,
ő például egész nap jenik.
Ma reggel eljente a zoknimat.
A macskás ember, legyen az férfi, nő vagy nembináris, legalább annyira külön fajt képez, mint a macska maga.
A macskás embert a macskákon kívül csak egy másik macskás ember érti meg igazán, például azt, hogy miért nem szabad kidobni egyetlen kartondobozt sem, miért nem tudsz felkelni (de hát rajtam alszik a macska!), vagy miért van több kép a telefonunkban a macskánkról, mint a kedvesünkről.
Mert ugye ezek fontos dolgok... és legalább ennyire fontos időben tudatni a szomszédaiddal a tényt, hogy macskával élsz, elkerülendő a félreértéseket, amelyek az olyan áthallatszódó beszédfoszlányokból adódnak, mint például "édesem, vedd már ki a farkad a kajámból".
Tegye fel a kezét, akinek van macskája!
Most azt tegye fel a kezét, akinek van Szendiszücs-képe otthon!
Na, akkor akik a második körben nem jelentkeztek, azok vegyenek gyorsan egyet, mert a Pistának viszonylag sok macskája van, és a viszonylag sok macska viszonylag sokba kerül.
Ez a macska-karma.
Szám szerint 7 macskája van Szendiszücs Istvánnak, pontosabban, ahogy ő fogalmazott, nem neki vannak macskái, hanem ő van a macskáknak.
Hát ilyen ez a macska-karma… A kiállítást ezzel megnyitom!
– Rózsa Melinda (Rose)
Képet vennél? Keresd meg a művészt: Szendiszücs István a Facebookon
A megnyitón a könyvtár részéről Szalainé Bodor Edit mondott köszöntőt. Fotók: Erdős Zoltán, Tobischka Kata, roziutazik; cikkek a megnyitóról és a kiállításról: nyugat.hu, Savaria Fórum, Vas Népe.
2015-ben is volt alkalmam megnyitni Szendiszücs István egyik kiállítását, az Ablakok címűt. Közzéteszem ezt megnyitószöveget is, legyen meg egy helyen dokumentálva:
Jó estét kívánok! Amikor felkérést kaptam ennek a kiállításnak a megnyitására, rögtön nyitottam egy doksit a szövegnek. Szendiszücs nyitószöveg.doc. Csakhogy nem írtam szóközt, így mire legközelebb ránéztem, már úgy olvastam: szendiszücsnyi tószöveg.
Hát akkor csobbanjunk! Merüljünk alá Szendiszücs István édes-bús mesevilágában, amelyben fel-felbukkannak a rá jellemző motívumok: a lebegő léggömbök, a tündérszerű női alakok, a színes házak, a tiri-tarka bútorok, meg a kopott kis játékmackók, rég felnőtt gyerekek egykori társai. És persze a macskák.
A kiállítás címe: Ablak. Néha egy ablak kerete lesz képkeretté, a képkeret meg ablakká. Szendiszücs István munkái száz meg száz ablakot nyitnak. Nagyon helyes! Mindjárt itt a tavasz, nyitnikék, sőt, esetünkben nyitnizöld, nyitnipiros meg nyitnisárga is.
Szendiszücs István negyven év múlva lesz száz éves, de ott belül, a lelke mélyén tutira megmarad akkor is gyereknek. Gyereknek, ezt úgy értem: őszintének, kreatívnak, játszónak és nem csak annak látszónak. Egy gyerek a világ legtermészetesebb módján rajzol zöld házat, sárga és piros székeket, meg kék virágokat. Egészen addig, amíg az iskolában rá nem szólnak, hogy az nem olyan. Na most a Szendiszücsre nem szóltak rá.
A keramikusként indult szombathelyi művész képein megjelennek állandó társai, a legkülönfélébb állatok is: hol egy hollóval, hol egy rókával osztja meg mindennapjait. La Fontaine pedig üdvözletét küldi, lábát lógázva ül egy felhőn, és sakkozik Nagy Lajossal, akinek Képtelen természetrajzából tudjuk, hogy „a sas ragadozó madár, ami azt jelenti, hogy ha egy sast csirizzel bekenünk, és a falhoz vágjuk, hát odaragad.” A macska is ragadozó, ha a Pista kivágja deszkából, lefesti és bekeni ragasztóval, akkor ott marad a kereten.
Van, hogy ki is lóg belőle, ahogy az alkotót se lehet beskatulyázni. Lehet, hogy nem is gyerek, hanem macska?
Ennyi nyávogás után, gondolom, már egyértelmű: a macskák is életének részei, most éppen négyen lébecolnak István parkerdei bungalója körül. Vonzza őket, aztán a nyakán maradnak. Lépre csalják, ő meg képre csalja őket, a cicák elfoglalják helyüket a műveken, hegyes kis fülükkel, kunkori farkukkal. Nagy szerencse ez nekem, így nem érhet az a vád, hogy köszöntőmnek se füle, se farka.
Szendiszücs István fúr-farag, fest és fotózik, máskor meg a számítógép az eszköz: ízekre szedi saját képeit, hogy újra és újra, valamilyen más formában rakja össze azokat. Van egy szintén monitoron született alteregója is, Redman, a piros ruhát és micisapkát viselő, hétköznapi képregényhős. Neki is van négy macskája, természetesen.
Humorért, pláne öniróniáért Szendiszücsnek nem kell a szomszédba mennie. Aki követi a facebookon, nap mint nap olvashatja. Például, hogy „van az örökmozgó, meg én, az örök morgó!”, vagy hogy „ha kedvem van, hiányzik egy szín, ha minden szín van, hiányzik a kedvem, ha kedvem is van, színek is vannak, akkor meg hülyeségeket írogatok”…
A kávézó falain kóstolót kapunk István képeiből, további alkotásait reggeltől estig meg lehet találni a Kossuth Lajos utcában, a környék talán legapróbb, de legszínesebb galériájában. A sok-sok kép eladó, és maga a művész az eladó. Egy kicsi Szendi Art senki sem árt!
Köszönet illeti Tobischka Katát a szervezésért, és szintén köszönjük Pálfi Andrásnak és csapatának, a Cafe Freinek, hogy otthont ad ennek a kiállításnak, amit ezennel megnyitok.
Érezzék jól magukat, érezzétek jól magatokat!
Miau…
roziutazik.hu 