Az Aranyhomok meg a Napospart, legtöbbünknek ez ugrik be elsőre Bulgária nevének hallatán. A Fekete-tenger partja a Várna-Burgasz-vonalon a legjobb európai nyaralóhelyek közé tartozik, de sokkal többet kínál, mint strandolási lehetőséget. Bulgária már EU, de még Balkán, ahol nincs olyan, hogy túl sok macska. Burgaszt és környékét jártuk be.
Neszebar / Несебър
Hogy a legismertebbel kezdjem, hiszen ez az a hely, ahol minden együtt van: kiváló homokos partok és hangulatos óváros.
Az ókori és bizánci műemlékekben gazdag Neszebar Burgasztól nem messze vár, az ókori Meszémbria helyén. A félszigeten elhelyezkedő óvárost az UNESCO 1983-ban vette fel a világörökségi listára. Az ide bevezető, keskeny földsávon álló régi szélmalom, a központi teret meghatározó, mára fedél nélkül maradt Szent Szófia-templom, és a 11-13. századi Szent István-templom képezik a legfontosabb látnivalókat. Ez utóbbit a 16. században tuningolták fel, belső terei tobzódnak a középkori művészetben: falaiti 258 freskó díszíti, ezer emberalakkal.
Neszebar nekem kissé túl turistás még így utószezonban is, ettől persze még helyes és értékes városka, nyilván nem véletlenül lett turistás. (Minden országnak megvan a maga Szentendréje, ugyebár, nesze.) Egészen addig, míg vasárnap délben le nem hull két csepp eső, mert akkor a zöm visszahúzódik túlárazott turistamenüt fogyasztani, és én végre tető alá hozom magam. Világörömség.
Pomorie
A település útba esik Neszebartól Burgasz felé, ide inkább csak azért néztünk be, mert ott volt. Kedves kis hely különben.
A Szent György kolostort a 7. században alapították bizánci telepesek. Számos régi bolgár egyházi létesítményhez hasonlóan ez is elpusztult az oszmán uralom alatt, mindössze egy elszenesedett Szent György-ikon maradt fenn. A jelenlegi kolostort 1856-ban építették, és napjainkban ez az egyetlen aktív férfi kolostor Délkelet-Bulgáriában.
Szozopol / Созопол
A városképet meghatározzák az egy emeletes, alul kőből, felül fából épült, zárt erkélyes házak, akárcsak Neszebarban, a bolgár és görög hagyományos épitészet mintapéldányai. Az óváros itt nem olyan touristy, mint amott; csöndesebb és kikapcsolódósabb. Szélmalombéke, matrózmacska, tengerzen, kvantumstrand: hullámok és részecskék.
A strandon meg legyen jó a szemed. Bementem úszni, nem vettem észre a tiltást jelző piros zászlót. Helyi baywatchbácsi kézzel-lábbal kiabált, hogy azonnal fejezzem be a rendbontást, különben hívja a políciát. Kihullámzottam, őrember kérdéssel várt:
– Maga orosz?
– Én ugyan nem.
– Maga orosz!!!
A hely szellemének szürrealitását erősíti a lefejezett Szent Zoszim története: szelleme seperc elijesztette az ellenséget, amikor a félsziget körül vágtázott… Szozopol mellett a ravadinovói kastélyt is érdemes lett volna megnéznünk, ez most sajnos kimaradt.
Burgasz / Бургас
Burgasz egy nagyváros, ennek megfelelően a hangulata is egész más, mint az előbbi helyeknek. Hosszú és igen jó a part, ahol nagyot megy a homokszobor-építés.
Ismert világunk három részre tagolható. Vannak macskamentes övezetek, oda nem megyünk. Vannak átlagos, unalmas zónák, ahol viszonylag békében élnek, elvannak minden különösebb feltűnés nélkül. És vannak a macskák birodalmai, ahol az ember legföljebb vendég, de inkább alattvaló. Burgasz és környéke ilyen, s mint az jól látható, a szolgák számos módon dicsőítik uraikat.
A parton érdemes elsétálni északi irányba, ugyanis Burgasz szélén egy egészen különleges hely vár ránk, a rózsaszín sós tavak, amelyekben fürödni is lehet. Erről külön bejegyzést írtam:
Burgasz jó hely szoborvadászatra, például a parton áll egy hapsi sirállyal a kezében, és ott van a két méter magas mozg(athat)ó Gramofon a Bogoridi utcában, Rusi Stoyanov műve, ami, ha tekered, nyekereg. A helyi legenda szerint, ha jól fülelsz, megénekli annak a nevét, aki szerelmes beléd. A belváros kifejezetten közép-európai hangulatot áraszt.
A sirályos képen a déli buszpályaudvar modern épülete látható. Innen indulnak a buszok Neszebarba, Szozopolba és a reptérre is. Ez utóbbi egy sima helyijárat, a 15-ös, a menetidő 30-40 perc forgalomtól függően, a jegyár másfél leva (1 leva kb. 200 forint 2023 őszén), és a buszon lehet megvenni. A buszmenetrend a burgasbus.info oldalon böngészhető.
Burgasznak három kis múzeuma van, a történeti, a régészeti és a néprajzi. Ez utóbbiban találkoztunk a kukeri hagyománnyal.
Nevezhetjük bolgár busóknak is e fura szerzeteket, hiszen a kukeri népszokás ugyanúgy télűző és rossz szellemeket kergető játék a húsvéti böjt előtt, tél és tavasz határán. A résztvevő legények birka- vagy kecskeprémbe öltöznek, díszes maszkot viselnek, amelyen az emberi vonásokon túl megjelennek az állati jegyek is, szarvak, tollak, miegymás. Fontos kiegészítők az öltözékre erősített, különböző méretű, formájú és hangú kolompok, amelyek minden mozdulatnál megszólalnak. A kukeri csoportban különféle rituális szereplők találhatók: menyasszony, vőlegény, nagymama, pap, orvos, borbély, rendőr és a kukeri király, és így csapatostul vonulnak végig a falun, betérnek minden házba, hogy sehol se maradjon búvóhelye a gonosznak.
Az Aquae Calidae, avagy Termopolisz a nyugati buszpályaudvarról induló 3-as busszal érhető el. A 41 fokos termálforrást már a történelem előtti népek is szerették, jól idetelepültek, miként sorra a trákok, görögök, nimfák, rómaiak is. Aztán jöttek a gótok, a rómaiak megmutatták nekik a fürdőt, a gótok rájöttek, hogy az jó, és hadakozás helyett inkább wellnesszeztek ők is. A keresztes hadjáratok a pusztulást hozták, elszomorodtak a nimfák. Ám az oszmán birodalom elhozta az új fellendülést: Szulejmán hamamot építtetett, és orvosai javaslatára itt kezeltette reumás tagjait.
A hamam a 20. században még abszolút működött, egészen a 2010-es évek elejéig női közfürdő volt (a férfiak egy közeli épületbe jártak). A 2010-es években volt a teljes felújítás, minek köszönhetően a komplexum ma részint múzeum, részint fürdő. Lehetséges csak egyik vagy másik részt meglátogatni, bővebb infók az Aquae Calidae oldalán.
Ajtosz / Айтос
Ráadás: egy kicsit eltávolodunk a tengerparttól, épp csak 30 km-t, és kemény 4,9 leváért (retúr!) elvonatozunk Ajtoszba. (A vasúti pénztárban lehet kártyával fizetni, a buszokhoz kell a cash.) Leginkább azért, hogy lássunk valamennyit a vidéki, idegenforgalmatlan Bulgáriából is. Bent a városban épp kifogtunk egy utcai piacot, láttunk vegyesbolttá alakított mecsetet, aztán kiirányoztuk lépteinket a Genger Etnográfiai Központ (pici skanzen, vendéglátóhelyekkel, üzletekkel) felé, ahonnét indul egy laza, könnyen teljesíthető túraútvonal.
Ki erre jár, a panorámás kecskeszobrot feltétlen keresse mek!
Ennek során elértünk egy szép tóhoz, haverkodtunk a kis állatkertben a meglehetősen szemtelen majmokkal és az önként beköltöző macskával, elkószáltunk a kőszáli kecske emlékművéhez, végül elhaladtunk a Három fivér nevű sziklaformáció alatt.
A kiránduláshoz helyi pékségből vételeztünk ellátmányt, a sós péksütemények közül nagyon bejött a túróval töltött tatarska banica, az édesek közül pedig a kiflicska sz lokum, ami egy buktajellegű finomság, a belsejében rózsás zselével, ami a lokum. A lokum nem kifejezetten bolgár édesség, Törökországból származik, és Balkán-szerte népszerű. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ennyire rózsaízű sehol nem bír lenni, mint itt, a rózsák földjén.
Az ajtoszi vasútállomás felé van egy körforgalom, és közvetlen mellette egy elég autentikus kajálda. 2-kor bezárt volna délutánra, de jó fej volt a csaj, beengedett negyed 3-kor. Hatalmas adag leves (nem kérsz másodikat utána) 4 leva.
Évtizedekig éltem abban a hitben, hogy a pacal nekem ellenségem. Ám most szembejött a skembe csorba, a bolgár pacalleves, amit tejjel és borecettel készítenek, s a marha gyomrának csíkjai szinte olvadnak a szájban a 3 óra főzést követően. Tálaláskor kell bele erős. Meg fokhagyma. Jelentem, barátok vagyunk.
Látogatás ideje: 2023. szeptember
roziutazik.hu 