Idővonat

slam poetry @Melinda Rose (2024)

tájékoztatjuk tisztelt utasainkat, hogy a hármas vágányon álló szerelvény időben indul
az okozott kellemetlenségért szíves megértésüket kérjük

és láss csodát: ez a vonat tényleg időben indul
mármint az időben indul el
és tolat

megy a vonat, visz a vonat, belevisz a múltba
kicsi kövér ember ül a vezetői pultba’

huszonharmadikát talán hagyjuk
csak bámulok ki az ablakon
A-ból B-be így juthat a rák
az vagy nekem, mint futnak a fák
talán lövök pár polaroidot
arról, hogy integetnek rendszerváltó karok
akárhogy is nézem, ezek ugyanazok
a folyton megállásra késztető, vészfék-csesztető fake face-ek

előkerül egy táskarádió
Bergendy szól, a tinderes dal
“Peti áll a ház előtt, szíve jobbra húzza őt…”
persze csak lassan
ez nem a TGV, nem a Sinkanzen
ez egy sínskanzen, egy gályaudvar
ahol málenkij robot írja meg helyettem a következő sort:
ez a szöveg természetes intelligencia felhasználásával készült

az utazóközönség folyton cserélődik
a szovjet egyenruhák télikabátokká
a vörös csillagok sárgákká változnak
sag schon
soha ilyen tüchtig nem volt és nem is lesz a magyar államvasút

megy a vonat, visz a vonat, belevisz a múltba
kicsi gonosz ember ül a vezetői pultba’

1937, satufék
mi történt? valami költő
boldogság helyett megint vérben úszunk
nagy háború, anarchia, monarchia
a boomer Ferenc Jóska meg a milleniálok kora
Petőfi Vácra tart egy gőzössel, és előbb odaér, mint a zónázó
csak a baj van ezekkel a költőkkel
gőzpöködészeti tovalöködönc
gőzpöködészeti tovalöködönc
a Kazinczy cucca fölpörget
Rákóczi? az merőleges rá
a tömegen át utat török (hódolatom!)
a vétkezőkocsi felé, ahol hárem a magyar
igazságos Mátyás király álruhában némán kulcstartókat osztogat
ezer forint
két euró
varázslatos, ugye?
márpedig boszorkányok nincsenek

szeva, Koppány, hova-hova?
Veszprémbe, Győrbe, Esztergomba meg Gyulafehérvárra
megy a vonat, visz a vonat, bele… na, most miért álltunk meg? megint valami költő?
nem, vérszerződés
ha nincs érvényes TAJ-számod, leszállítanak

egy csapat lómai katona masílozik föl
úgy tudták, ez a légió jet
de máris kezdődik a kattintott bőkorszak
a tűzhöz közel ülők mammutsteaket tolnak
most meg olyan kihalt minden
hova lett a t-rexem?
meglehet, hogy öregszem
homályosul a vagon, már nem tudom, mit iszok, nem tudom, mit eszek
bár nincs más, csak az őslevesben úszó ammoniteszek
de hogy véletlenül se feledjem, hol éltem, az utolsó, amit hallok,
míg a gomolygó ősködökben atomjaimra hullok:
menetjegyét kérem felmutatni ellenőrzésre


SLAM POETRY