Kissingi templomrom

Épp csak a csücske látszik a Békásmegyer déli részén, egy Duna-parti teniszklub területén álló egykori templom romjainak.

Cím: 1039 Budapest, Kossuth Lajos üdülőpart 153.

A középkorban itt állt a Kissing nevű falu, amelynek lakói mészégetéssel foglalkoztak, amit feltárt kemencék is bizonyítanak. A dunai átkelő, a patak, a vízi szállítás, valamint a helyi agyag, homok, sás, fa és mészkő mind a település kialakulását segítették. Kissing a 16. században, a török hódoltság idején elnéptelenedett.

az a bizonyos csücsök, ami két csücsöknek látszik, de inkább egy eltört csücsök

Rómer Flóris 1863-ban járt a lelőhelyen, rajzokat készített a templom alapozásáról és részletes feljegyzést írt a látottakról. Leírása szerint a Kalász és Békásmegyer határán lévő patak dunai torkolatánál, egy mély árok partján állt a XIII. vagy XIV. században emelt épület, amelyet a gőzhajókról is jól lehetett látni a 36 láb magas, jellegzetesen a szentély fölé emelkedő tornya miatt. Az egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom falai terméskőből, a külső szögletek pedig faragott kövekből épültek. 1875-ben Arányi Lajos is megtekintette és lerajzolta a romot, adatait azonban nem közölte. Régészeti feltárásokat először Nyizsnyánszky István végzett 1898-ban, majd Garády Sándor folytatta 1930–1933 között.

Kissingpusztán a 19. század végén üdülőtelep alakult ki, amelyet 1910-ben Csillaghegynek neveztek el. 1930 körül Benárd Ágoston vásárolta meg a templom romjait és a környező telket, ahol egy nyaralót építtetett, mindössze kb. 70 lépésre a Duna partjától. A templomromot a békásmegyeriek már a nyaraló hozzáépítése előtt elkezdték lebontani. A sarkokat alulról kezdték bontani, hogy elősegítsék a falak leomlását, így könnyen hozzájuthattak a kövekhez. Ha Benárd Ágoston nem vásárolja meg a területet, ma valószínűleg csak az alapfalak emlékeztetnének az egykori templomra.

A kissingi templom tornya a szentélyre volt ráépítve, amely különlegességnek számít a középkori templomépítészetben. Garády ásatásának idején a toronynak már híre-hamva sem volt. Rómer és Arányi még látták a maradványát. Rómer 36′-nak írja akkori, már szinte csonka állapotú magasságát. Falai többnyire terméskőből épültek, bár, itt-ott római eredetű téglákat is lehet látni. A sarkok durván faragott kövekből készültek. A hajó belső méretei egyik oldalán 11,35 méter, a másikon 11,50 méter hosszú, 6,50 méter széles, a falak vastagsága 0,80 méter. A szentély belső szélessége 3,95 méter, hossza a diadalívvel együtt 5 méter. Falvastagsága 1,10—1,17 méter. A szentély északi oldalán volt valószínűleg a sekrestye. Ennek a helyén 1933-ban jégverem volt.

Garády bizarr leletre is lelt: “Az ásatást a szentélyben kezdettük meg. A szentély talajának felső részében szerte szórt cserép- és csontdarabok mutatják, hogy azt már valamikor feldúlták. A szentély északi falától 1,06 m távolságra, a padlószinttől 1,53 m mélységben koporsó nyomai között egy fej nélküli férfitetemet találtunk.” A testet valószínűleg eleve fej nélkül temették el, mivel a koporsóba az már be se fért volna… A maradványok mellett 18 koporsószeg volt, az egyik a koporsón keresztül a test bal könyökízületébe volt beverve. A tetemen kardvágások nyomai voltak, ami brutális halálról árulkodi, életének utolsó pillanataiban valószínűleg összevagdalták és összeszurkálták. A férfi fejét valószínűleg utólag, a holttestről fejthették le.

Források: