Románia fővárosában a történelmi épületek, a szocialista monumentalitás és a modern városi élet sajátos keveréke alakítja az összhatást. Eklektikus palotái, ortodox templomai és kulturálisan egyre nyugat felé tolódó színterei dacára Bukarest nem annyira bájos, de mindenképp érdekes – és sokkal többet rejt, mint elsőre gondolnánk.
Bukarest általános városképét meghatározzák a grandiózus épületek, amelyek jellemzően nem a szépségükről híresek. Itt a méret a lényeg. Állítólag egyszer egy építész megpróbált kisebb házat tervezni ebben a városban, de képtelen volt rá…
A legerősebb példa a Parlament Palota (Palatul Parlamentului; a nyitóképen), amelynek magassága 84 méter, alapterülete 365 000 négyzetméter. Ha minden nap másik ezret jársz be, egy év alatt jutsz a végére. A Köztársaság Háza (Casa Republicii) néven is ismert román Parlament a világ harmadik legnagyobb adminisztratív épülete. Az épületet Anca Petrescu főépítész tervezte és felügyelte, egy körülbelül 700 építészből álló csapattal, és 13 év alatt (1984–1997) építették fel, modernista neoklasszicista építészeti formákban és stílusokban, a szocialista realizmus jegyében.
Szomszédjában hamarosan elkészül a Nemzet megváltása székesegyház (Catedrala Mântuirii Neamului), amely a világ egyik legnagyobb ortodox temploma lesz 127 méteres magasságával és 7000 fős befogadóképességével.
A székesegyház belső dekorációjának teljes mozaikfelülete 17 800 m², felhasználva hatalmas mennyiségű velencei üveget és carrarai márványt. Emellett az épületben található a legnagyobb ortodox ikonosztázia (23,8 x 17,1 méter), valamint a világ legnagyobb szabadon lengő harangja. Csak a nyelve 750 kiló.
A Ceaușescu-villa, azaz a Tavaszi Palota (Palatul Primăverii) 1965 és 1989 között volt Nicolae és Elena Ceaușescu, valamint gyerekeik (Nicu, Zoia és Valentin) magánrezidenciája, és a pávák már akkor is kert lakói voltak. Nyilván eltérő pávagenerációk, bár fogalmam sincs, meddig él egy páva.
A reprezentatív szalonok és Versailles-irigy lakosztályok kialakításában a kor leghíresebb román építészei és iparművészei vettek részt. A luxusvillában külön ide tervezett bútorok, díszítések, mozaikok, kézzel szőtt faliszőnyegek, antik műtárgyak, óriási csillárok űzik a fényt, az aranyozott fürdőszobákról nem is beszélve. A felhasznált faanyagok között ott a dió, a rózsafa, a mahagóni. És amit be lehet építeni márványból, az be van építve márványból.
Kellett a hely Elena 300 pár cipőjének is, ami 100-szor több, mint ahány osztályt végzett. (Férje, “a Kárpátok géniusza” pont eggyel szárnyalta túl iskolázottságban.) Ez nem volt akadálya annak, hogy a leuralt intézményrendszerben számos tudományos címre szert tegyen, publikációk sorának szerzője legyen papíron, majd ezeknek köszönhetően díszdoktori címeket gyűjtsön a világ egyetemeiről, főleg olyan országokból, ahol hasonszőrű lények diktáltak, akik szívesen látott vendégek voltak a Ceaușescu-villában. Ennek emlékeit ma is őrzi a ház, a Mao Ce-Tungtól meg a többitől kapott értékes ajándékok formájában.
A villát csak vezetéssel lehet látogatni, előzetes jegyfoglalással, az alap jegyár 2025 nyarán 75 lei. Fotózni bent tilos, de a hivatalos honlapon láthatók belső képek is. Cím: Casa Ceaușescu, Bulevardul Primaverii nr. 50; nyitva keddtől vasárnapig 10-17 óráig.
Egy bukaresti aukciósháznál, az Artmarknál láttam dedikált Ceauşescu-portrét, az 1975 körül készült fotográfia kikiáltási ára 150 euró. De az Artmarkba nem ezért érdemes elmenni, hanem azért, mert a Cesianu-Racoviţă-palotában van.
A XIX. század végén emelt impozáns épület nevét két, Olténiából származó családról kapta. Jules Berthet francia építész tervezte reneszánsz ihletésű eklektikus stílusban, különös hangsúlyt fektetve az első emeletre, a piano nobile-ra. A földszinten egykor luxuscikkeket árusító boltok működtek, a palota pedig korát megelőző módon volt ellátva fűtéssel, villanyvilágítással és folyóvízzel.
Az épület több mint tíz évig készült, francia anyagokból és munkásokkal. A központi szalon stukkói és olajfestményei François Boucher stílusát idézik, piknikező jelenetekkel és zenélő alakokkal. 1900 körül a palota Bukarest kulturális életének központjává vált, gyakori vendégei a királyi család tagjai voltak.
A palota átvészelte a világháborúkat és a diktatúra évtizedeit is, sokáig a Román Autóklub, majd üzleti és politikai szervezetek használták. Az Artmark Aukciósház, amely román klasszikus és kortárs művészek alkotásaival foglalkozik, 2011 óta működik itt, a palota egyben a bemutatótermük és kiállítóterük is.
Az udvaron, a bejáratnál áll a szemmel láthatóan nehéz sorsú Traianus a farkasával.
Traianus, a 98–117 között uralkodó római császár terjesztette ki a birodalom határait Dáciára (a mai Románia), Örményországra és Mezopotámiára. A kezében a Dáciát jelképező farkast tartó, meztelen Traianus (Vasile Gorduz alkotása) eredetileg a bukaresti Nemzeti Történeti Múzeum lépcsőjén állt, és inkább a turisták kedvelték, mintsem a helyiek. Amikor valaki letörte a farkas farkát, a szobrot elvitték restaurálni, de sosem került vissza ugyanoda.
Az Artmark ingyenesen látogatható, nyitva mindennap 10-20 óráig; cím: Palatul Cesianu-Racoviţă, u. C.A. Rosetti Nr. 5.
Bukarest egyik leglátványosabb attrakciója a világ leghosszabb koreografált szökőkútrendszere. Az Unirii téren vannak a legnagyobb medencék, az összesen 44 szökőkút 1,4 kilométer hosszan húzódik az Alba Iulia tértől egészen a Parlament előtti Alkotmány térig (Piața Constituției).
Ez Európa első, teljesen számítógépen tervezett okosszökőkútja, ahol színes fények, zene és vetítések varázsolják el a látogatókat. Az előadások 45 percesek, többféle show készült már el, mindegyiknek más zenéje és színvilága van.
A vízi szimfónia májustól szeptemberig pénteken, szombaton és vasárnap este várja a közönséget, ingyenesen. De! 2025. június 30-tól a tér felújítása miatt a műsor szünetel, ezen az oldalon lehet találni infót, van-e már újra.
Bukarestnek képzeletbeli óvárosa van. Óvillamos rá a tanú. Belváros, az igen, sétálóutca is néhány, de hagyományos értelemben vett óvárost itt ne is keress. Már csak azért sem, mert Bukarest a középkorban, sőt, inkább a XVIII-XIX. századig nem igazán számított jelentős városnak.
A Pasajul Macca-Vilacrosse a belváros különleges hangulatú, üvegtetős kis utcája. Helyén egykor egy fogadó állt, amelyet Petros Seraphim vásárolt meg, és ez lett a két lányának a hozománya. Polixena a bukaresti főépítész, Xavier Vilacrosse felesége lett, Anastasia pedig Mihalache Maccához ment hozzá, aki luxusüzleteket nyitott a saját részén. A passzázs neve a két férj családnevéből jött.
Később a Pasajul Macca-Vilacrosse adott otthont Bukarest első tőzsdéjének, 1950 és 1990 között Ékszerpasszázs volt a neve, majd visszakapta eredeti elnevezését. Ma hangulatos éttermek és kávézók sorakoznak a passzázsban.
Ez pedig egy könyvesbolt, a Cărturești Carusel:
A belvárosban (Lipscani 55.) álló épületet a XX. század elején építtette egy görög bankárcsalád. Nem lakni, hanem banknak. Később áruház működött benne, az ezredfordulóra már erősen lepusztult… Végül több éves felújítás, megerősítés és átalakítás után 2015-ben nyitott újra.
A Román Athenaeum Bukarest egyik legismertebb műemléke, 1889 óta a Román Filharmóniai Társaság (ma George Enescu Filharmónia) székhelye. Az épületet a francia Albert Galleron tervezte, a finanszírozást nagyrészt egy híres közadakozás biztosította „Adj egy lejt az Athenaeumnak!” jelszóval.
Az Atheneum a román kultúra és történelem jelképévé vált: 1919. december 29-én itt ratifikálták Besszarábia, Erdély és Bukovina egyesülését az Ókirálysággal, létrehozva a Nagy-Romániát.
Az Újjászületés Emlékműve (Memorialul Renaşterii) az 1989. decemberi véres eseményekre emlékeztet. A Forradalom terén (Piața Revoluției) álló, 25 méter magas fehér márvány obeliszk egy kerek, fészekszerű formán át tör az égbe. Az emlékművet sok kritika éri az alakja miatt – olyan beceneveket kapott, mint “krumpli nyárson”, “a forradalom krumplija”, “olajbogyó a fogpiszkálón” –, meg hogy mi került ezen kétmillió dollárba?
Sokkal jobb köztéri emléket emeltek két román emigránsnak, Monica Lovinescunak ( “A jövő a múlttól függ, amit felajánlunk neki.”) és Virgil Ieruncának (“Elhatároztam, hogy egyetlen nap sem telik el anélkül, hogy ne tennék valamit azok ellen, akik elrabolták az országomat.”) Virgil Scripcariu szobrászművész alkotása az imént idézett idézetekkel ellátott emléktáblával a Doctor Dimitrie Drăghiescu utcában áll.
Szerethető helyi hagyomány a Stelea Spătarul utcában: vidám postaládák, állatokkal, növényekkel, miegymással:
A városközponttól távolodva találjuk a mesterséges Herăstrău-tavat, amelyet a Colentina szabályozásával és a mocsarak lecsapolásával alakítottak ki. Nevét egy 17. századi fűrészmalomról kapta, amely a folyón működött (fierăstrău = fűrész). Egyébként nincs messze a Ceaușescu-villától, a tó körüli parkban skanzen is van, és hogy el ne feledkezzünk a nagyszabásról, van mellette Diadalív (Arcul de Triumf) is. Ez 1935-ben épült.
A monumentális vonalat erősíti a Szabad Sajtó Háza (Casa Presei Libere) is, amit szemmel láthatóan a moszkvai Lomonoszov Egyetem ihletett. 1956 és 2007 között a legmagasabb épület volt a városban.
De van egy hely Bukarestben, ahol nem a méret a lényeg: a reptér, ahová a madár se Wizz Air jár. A budaörsi Băneasa. Nehogy eltájold magad! Bukarestnek két nemzetközi repülőtere van: a Henri Coandă Nemzetközi Repülőtér (Aeroportul Internațional Henri Coandă București), röviden Otopeni a nagyobbik és fő repülőtér, és észak felé található, kb. 17 km-re a belvárostól. A régebbi, kisebbik a Băneasa, teljes nevén Aurel Vlaicu Nemzetközi Repülőtér (Aeroportul Internațional Aurel Vlaicu București) a város szélén van, 1912-ben épült. Ha egynél több járat utasai kényszerülnek várakozásra, akkor sokan már csak a lépcsőn vagy a földön tudnak leülni… de legalább szép.
Látogatás ideje: 2025. június
roziutazik.hu 