A wuppertali függővasút (Wuppertaler Schwebebahn) a világon a legrégebbi a maga műfajában, 1901 óta suhan utasaival a Wupper fölött 13,3 km hosszan. 20 megállója van, lehet rá napijegyet venni, és azzal jól végignézni az egész várost, ami azután jött létre a Wupper völgyében fekvő településekből, hogy a Schwebebahn összekötötte őket.
Wuppertal egy 355 000 lakosú város Németország nyugati részén, Észak-Rajna–Vesztfáliában. 1929-ben jött létre több város – köztük Elberfeld és Barmen – egyesítésével, mai nevét 1930-ban kapta. A város a Wupper folyó völgyében, meredek domboldalakon terül el, és Németország legzöldebb városai közé tartozik (területének kétharmadát zöldfelület borítja), mindemellett jelentős ipari központ. Itt találták fel az aszpirint (Bayer, 1897), valamint itt született Friedrich Engels.
A függővasutazást a Düsseldorf felőli végállomástól (Vohwinkel) kezdtük, és végiglebegtünk a folyó felett egészen a másik végállomásig (Oberbarmen Bahnhof), hogy majd útközben jól kifigyeljük, visszafelé hol érdemes lepattanni.
De még indulás előtt muszáj volt inni egy kávét – a büfé határozottan jó kínálattal bír. A teraszon kávézgatva lehet alulnézegetni a jövő-menő függőkocsikat. Hasonló spotot a Hauptbahnhof közelében is találtunk, de ott csak fentről néztük azokat, akik minket néztek alulról. Denevérmetró!
Egyébként épp a Hauptbahnhof az, ahol érdemes gyalogos városnézés céljából leszállni, innét pár perc sétával elérhető az elberfeldi városközpont és annak látnivalói, például az 1895-1900 közt épült, neogótikus régi Városháza (Rathaus) és a Neumarkton előtte álló Jubileumi kút (Jubiläumsbrunnen), ami egy 11,5 méter magas szökőkút.
Sokórás gyaloglással nem kell számolni, mivel Wuppertal legnagyobb nevezetessége igazából maga a függővasút. Megkerestük még ezt a tótágast álló szobrot:
Van mellette egy jó olasz étterem, a Nonna di Mia. Obligát kávé, majd vissza a járműre, Ohligsmühle megállónál.
Barmen, azaz a másik városközpont (a völgybeli elhelyezkedésnek meg a településegyesítéseknek köszönhetően Wuppertal olyan, mint egy többagyú kígyó) az Alter Markt vagy a Werther Brücke megállókból érhető el könnyen. A Werther Brücke azért is érdekes, mert ez a legszebb állomása a függővasútnak: az eredeti szecessziós épület szellemében építették újjá. Tőle kb. 100 méterre található a Schwebodrom, a VR-megoldásokkal felturbózott Schwebebahn-múzeum.
Leugrottunk aztán ügyesen a Zoo/Stadion megállónál, mert ott egy szabadtéri bolhapiac volt épp, és aki az állatkertet szeretné megnézni, annak is ez a jó megálló.
Ha már állatok: 1950. július 21-én az Althoff Cirkusz figyelemfelkeltő reklámfogásként egy elefántbébit szállított fel a wuppertali függővasútra az Alter Markt állomáson. A mutatvány nem zajlott zökkenőmentesen, mivel az elefánt nem igazán értékelte az ötletet… Addig ugrált, amíg ki nem zuhant a kocsiból, bele a folyóba. Az állat, két újságíró és egy utas kisebb sérüléseket szenvedett. Az eset után az elefánt a Tuffi nevet kapta, ami olaszul merülést jelent. A vasúttársaság egyik tisztviselőjét és a cirkuszigazgatót megbírságolták.
A Schwebebahnra többféle jegy kapható; a sima 3,6 euróba kerül, a 24 órás jegynek 8,8 euró az ára (2025-ös árak) egy személy részére, minden további személynek 4,4 euró, érdemes tehát együtt megvenni. Létezik állatkerti látogatással mixelt kombitikett is. Bővebb információ a jegyekről németül itt, angolul itt érhető el.
Látogatás ideje: 2025. július
roziutazik.hu 