Bulgária fővárosa, Szófia és az ország második legnagyobb városa, Plovdiv egy út során két-három nap alatt töviről-hegyire bejárható. És izgalmas dolog bejárni: virágzó kulthelyek, Róma a metróállomáson, kávék és levesek, fapados balkántrip. De mit csinál a hegyen Aljosa?
Szófia (София) nem véletlenül nem szerepel a legnépszerűbb európai úti célok listáján, visszafogottan izgalmas város, ugyanakkor a Balkán, az építészet és a történelem iránt érdeklődök számára épp elég meglepetést tartogat. Plovdiv (Пловдив) pedig a legöregebb európai település, és elképesztően hangulatos óvárosa van!
Szófia Budapestről könnyen elérhető, gyorsan és olcsón pl. a Ryanairrel, ahogy én is tettem. Az ottani reptérről fél óra alatt a belvárosban voltam metróval, ennek keményen megkérik az árát: 1,6 levába kerül egy jegy (2025. május). 1 leva kb. 200 forint. Bulgária az EU-n és a schengeni övezeten belül van, az időeltolódás +1 óra Magyarországhoz képest.
A város legikonikusabb épülete az Alekszandr Nyevszkij-katedrális, ami 1904 és 1912 között épült neobizánci stílusban. Ez a bolgár pátriárka székesegyháza, és egyike a keleti ortodoxia legnagyobb templomainak. Érdemes sötétedés után is elkanyarodni erre, nagyon fain kivilágítva.
Egyébként fél óra leforgása alatt nagyjából az összes istennel összefutottam: zsinagóga, mecset, orosz templom… pár száz méterekre egymástól:
Serdica teljesen nyitott, free to visit, akár éjjel is sétálhatsz az ókorban. A szerdek egy trák törzs volt, és a mai Nyugat-Bulgária területén, pl. Szófia környékén éltek az i. e. I. évezredben. Szófia római kori neve Serdica, ebből ered régi magyar neve is: Szeredőc.
A települést a rómaiak az I. században foglalták el, és városi rangra emelték. Serdica stratégiai helyen feküdt a Balkán kereskedelmi és hadi útvonalain. Diocletianus és később Konstantin császár is járt itt. Utóbbi állítólag így nyilatkozott: „Serdica az én Rómám.”
A római időkből fennmaradt többek között a leggyakrabban csak rotundaként emlegetett Szent György-templom, és számos utca- és épületmaradvány, amelyek szépen integrálódtak a modern városszövetbe, l. pl. a Serdica metrómegállónál láthatók római kori utcákat, tereket.
Az őrségváltás az elnöki palotánál napközben óránként, 5 perccel egész előtt kezdődik. De ez csak a “mezei” őrségváltás, amit én is elcsíptem; minden hónap 1. szerdáján délben van egy látványosabb ceremónia.
De most hagyjuk el Szófiát Plovdiv kedvéért, a cikk végén még visszatérünk a fővárosba a kisebb érdekességekért. A szófiai vasútállomásról csak annyit, hogy maga az épület elég új és civilizált, de a környékénél nagyobb pusztulatot rég láttam. Még balkáni viszonylatban is gyász. Az út közel 3 óra, a menetrendet itt lehet böngészni.
Útlenyomat, avagy ízelítő a balkáni bürokráciából: Szófiából Plovdivba vonattal. A retúrjegyért 14 levát (kb. 2800 forint) fizettem, és a pénztáros rögtön felhívta rá a figyelmemet, hogy visszaút előtt majd le kell pecsételtetni az ottani kasszában is – és kezdésnek hangsúlyosan rányomott egy bélyegzőt.
Amúgy nem XX. századi a bolgár vasút: kártyával fizettem, QR-kód (kettő!) is van a jegyen, de a pecsét, az nagyon fontos. A vonaton a kaller, amikor kilyukasztotta formás kis jegyemet, máris mondta (volna), hogy el ne felejtsem majd Plovdivban is lepecsételtetni. Ez valamiért annyira életbevágó, hogy amikor a pasas rájött, hogy nincs közösen beszélt nyelvünk, végigment a kocsin, és odahívott egy srácot, aki tudott angolul, hogy tolmácsoljon nekünk. Megbeszéltük, mondtam, hogy tiszta, ettől mindenki nagyon boldog volt, és én alig vártam, hogy este legyen. Hogy pecsételtethessek!
És pecsételtettem is! Nem is akárhogyan. A plovdivi néni előbb ráfirkált valamit a jegy hátuljára, csak utána nyomta rá a pecsétet. Majd nyomtatott nekem még egy jegyet. Két QR-kóddal, természetesen. Lepecsételte azt is. Ekkor már tűkön ültem: jöjjön már a vonat és azon a kalauz, vajon hányat lyukaszt ki?!
Nos, jött. Egy picit csalódtam. Csak ránézett, nem lyukasztott, lecsippantotta az egyik QR-t, és némán beszakította a 2. jegy tetejét. Meg se dicsérte a szép pecsétjeimet…
Plovdiv a legrégebb óta folyamatosan lakott európai település. 8000 éves. Azt nem tudom, hogy a macskák vagy a rózsák voltak itt előbb. A neolitikum törzsei után trák város épült a területen, ez volt Pulpudava, majd jöttek a rómaiak, akkor lett Philippopolisz. Innen jön Plovdiv régi magyar neve is: Filipápoly.
Az óváros Bulgária egyik legértékesebb történeti helyszíne. Macskaköves utcák, színes, kiugró erkélyes emeletes házak, ízlésesen díszes apró templomok jellemzik. Ókori, középkori és újkori emlékek keverednek benne: római kori építmények, középkori falak, oszmán kori mecsetek és díszes kereskedőházak, freskókkal, faragott mennyezetekkel és rózsákkal beültetett belső udvarokkal rendelkeznek. A történelmi épületekben ma galériák, kis múzeumok, kézművesboltok és vendéglátóhelyek működnek.
A Hindliyan-ház (Къща Хиндлиян) a legszebb és legjobban megőrzött épület Plovdiv óvárosában, a bolgár nemzeti újjászületés korából (XVIII–XIX. század). Ez az időszak jelentős gazdasági és kulturális fellendülést hozott a városba, különösen a kereskedők körében, akik nagy lelkesen húzatták fel gazdagon díszített, reprezentatív lakóházaikat.
Ennek a kék szépségnek az építtetője Stepan Hindliyan volt, egy örmény származású, gazdag kereskedő, aki vagyonát főleg közel- és távol-keleti kereskedelemből szerezte.
Philippopolisz ókori színháza a világ egyik legjobban megőrzött római kori színháza. Az I. században, valószínűleg Domitianus császár uralkodása alatt épült.
A félkör alakú színház márvány nézőtere 28 sorból áll, 5–7 ezer néző befogadására alkalmas. Díszhelyek, feliratok, császári látogatások nyomai is fennmaradtak. A feledés és az anyaföld homályából az 1970-es években tárták fel és restaurálták.
Philippopolisz ókori színháza ma is otthon ad kulturális eseményeknek. Devin Townsend egy egész albumot vett fel itt (Ocean Machine – Live at the Ancient Roman Theatre Plovdiv).
A Nebet Tepe régészeti komplexum területe már a trák korban is fontos helyszín volt. Később római, bizánci, középkori és oszmán erődítések épültek a dombon, amelyek maradványai ma is láthatók.
A Dzsumaja mecset Plovdiv központjában, az óvárostól nyugatra, a föld alól kikandikáló római stadion közelében található, 1435-ben épült II. Murád szultán parancsára.
Háromhajós bazilikaszerű alaprajzú, kilenc kupolával fedett, ami alatt gazdagon díszített belső tér található. A mecset három bejárattal rendelkezik, külön-külön a méltóságok, a nők és az egyszerű hívek számára.
Na, ők meg ott taliztak az orrom előtt. Összenyomták a homlokukat, hellósziamizuveled, nem is zavartam sokáig, láttam, hogy van bőven megbeszélnivalójuk…
Aljosa 11 méter magas és vasbetonból szoborták. A szovjet katona a Bunardzsik-dombon áll egy 6 méteres talapzaton, és 1957 óta nézi a messzeséget. (Igaza van, szép innen a kilátás.)
Modelljeként Alekszej Szkurlatov, a 3. ukrán front katonája szolgált, aki 2013-ban, 91 éves korában hunyt el. A rendszerváltáskor, majd a 90-es évek derekán is komolyan szóba került a város fölé magasodó szobor lebontása, de Aljosa kemény gyerek, kitart. Biztos nagyon sok pecsét védi.
A folyóparton sétálva megtaláltam a fapados Ponte Vecchiót: a Marica fölött átívelő, Съединение nevű gyaloghíd fullra be van építve, mindkét oldalán üzletek sora sorakozik. Az aluljárós stílusúakat kell elképzelni.
Plovdivban van egyébként “Európa legnagyobb roma gettója” is, legalábbis így emlegetik a Sztolipinovo (Столипиново) nevű városrészt. Nyugati vloggerek mostanában hajlamosak azzal menőzni, hogy “bemerészkedtek ide”. Megnéztem pár ilyen videót. Legyen elég annyi, hogy én jelenleg Józsefváros mélyén élek…
Kávéautomaták az utcán bárhol, random helyeken. Általában többedmagukkal, de vannak magánzók is.
Nem annyira minden sarkon, mint Burgasz környékén, de szép számmal. Plovdivban sűrűbben, mint Szófiában. Még egy dzsámi kertjében is találtam!
Rózsás kozmetikumokból Bulgáriában sehol sincs hiány, nyilván én is megejtettem némi kézkrémbeszerzést a bulváros belvárosból. Aztán van az úgy, hogy mész az utcán, és egyszercsak rádtör az érzés, hogy azonnal levest akarsz enni. Ha ez történetesen pont egy szófiai kifőzde előtt esik meg, akkor gond egy szál se – bár arra nem számítasz, hogy a kenyérkockákat pici nylonzacskóban kapod…
De nem is a krémlevesek az ikonikus bolgár levesek, hanem a tarator (таратор), a hideg uborkaleves, no meg a skembe (шкембе чорба), a 2. képen látható fokhagymás-tejes pacalleves. Nem azt mondom, hogy csak emiatt jöttem megint Bulgáriába, de azért nyomós érv.
És ahogy ígértem, még néhány látnivaló Szófiában. A Nemzeti Galéria több épülettel bír, én ezek közül az Alekszandr Nyevszkij-székesegyház mögött állót választottam, a Kvadrat 500 nevűt, ahol főleg XIX. és XX. századi bolgár alkotók művei láthatók, de akad pár kortárs és nem bolgár is, amint azt a morcos szobor jelzi.
Viktor Frešo egy 1974-es születésű szlovák művész, akinek a munkáival korábban a Danubianában találkoztam. Ennek a szobrának Niemand a címe; a (félig fantázia-) városképet pedig a bolgár Canko Lavrenov festette 1938-ban, a címe: Plovdiv óvárosa.
A magyar követség falán kerítésén emléktábla:
Ha már magyarság: Szófia belvárosában van Kossuth Lajos utca és Budapest utca is, ez utóbbi nem csak a neve miatt említtetik itt, hanem mert itt található az a szálloda, ami egy római amfiteátrumra épült:
Magdalina Sztancseva (1924-2014) bolgár régész volt, a Szófiai Történeti Múzeum kurátora, aki igen sokat tett a régészeti lelőhely megmentéséért.
Sztancsevát a „Szófia titkainak őrzőjeként” emlegették, emlékpadja a Serdica nyugati erődített kapujánál fekvő archeológiai területen Muri cicát is megidézi.
A városközpont érdekes színfoltjai, ahol többsávos keramitos úttesten halad a forgalom:
A Tri Ushi utcában, a tőzsde épülete mellett pedig ott figyel egy kissé girhes bikaszobor. Fapados Wall Street!
Két kirándulástipp Szófiából: a rilai kolostor és Belogradcsik. Időhiány miatt én ezeket most kihagytam, nem hagytam ki viszont, hogy még a reptérre indulás előtt beszaladjak egy boltba, és föltankoljak kecskesajtból. Козе сирене, ilyen feliratot keress!
Látogatás ideje: 2025. május 19-21.
roziutazik.hu 