Rómában, nem messze a Termini pályaudvartól, az Esquilinus-dombon áll a Basilica Papale di Santa Maria Maggiore. A bazilika, amelynek története az antik időkig nyúlik vissza, most Ferenc pápa halála kapcsán került a figyelem középpontjába.
Ferenc pápának az volt a végakarata, hogy ne a Vatikánban, hanem a Santa Maria Maggiore-bazilikában temessék el, amelyhez különösen erős érzelmi kötődése volt. Temetési szertartása 2025. április 26-án, szombaton délelőtt 10 órakor kezdődik a Szent Péter-bazilika előtti téren, a búcsúztatás után a Santa Maria Maggiore-bazilikába szállítják földi maradványait, ahol egyébként korábban öt másik pápát is eltemettek.
Ferenc pápa gyakran látogatta a Santa Maria Maggiorét, amely nemcsak vallási, de építészeti szempontból is fontos kincse az örök városnak. Hossza több mint 86 méter, szélessége közel 30 méter, a főhajó magassága eléri a 30 métert. A gazdagon díszített, hatalmas belső térben mozaikok keverednek reneszánsz és barokk elemekkel, és az arany, amellyel a mennyezetet borították, állítólag az Újvilág meghódításának „első zsákmányából” származik.
A Santa Maria Maggiore bazilika története legalább annyira rétegzett, mint maga Róma. A templom eredete egészen i. sz. 352-ig nyúlik vissza, amikor I. Liberius pápa uralkodott. A legenda szerint Szűz Mária egy álomban megjelent a pápának és egy gazdag római patríciusnak, s azt kérte, hogy a templomát ott építsék fel, ahol másnap reggel hó hullik. És hullott…
Az építkezést már akkor megkezdték, de ma látható alapformáit főként Nagy Szent Leó pápa idején, az V. században alakították ki. Ekkor készült el a főhajó és a napjainkban is látható, legrégebbi keresztény mozaikok közé tartozó apszismozaik.
A bazilika a következő évszázadokban többször is megújult, megépült meg a pápai temetkezési helyül szolgáló kápolna, és ide helyezték át a Szent Jászol (Santa Culla) relikviáit is. A XIII. században elkészült a messziről is jól látható, 75 méter magas campanile, amely ma is Róma legmagasabb középkori harangtornya.
A reneszánsz és barokk korszakokban nagy átalakítások történtek. Domenico Fontana tervei alapján készült el az új homlokzat és a loggia, amely máig meghatározza a bazilika külső megjelenését. Később Carlo Rainaldi és Ferdinando Fuga is dolgoztak az épületen, új kápolnákat és kriptát építettek hozzá. A középkori bejáratot a XVIII. században a főhomlokzat mögé rejtették, és ekkor nyerte el a bazilika a mai szimmetrikus megjelenését.
Ez a folyamatosan alakuló, de mégis ősi templom azért olyan különleges, mert évszázadokon át írták tovább a falai között Róma és a római katolikus egyház történetét – most pedig Ferenc pápa végakaratával egy új korszak kezdődhet benne, egész biztosan zarándokhellyé válik.
A templom előtti előtti téren áll Róma egyik legrégebbi obeliszkje. A bazilikáról külső képet nem találtam a saját felvételeim között, ennek örömére megragadom az alkalmat, hogy szó essen szó Piranesiről.
Giovanni Battista Piranesi (1720–1778) olasz művész, építész és metszetkészítő volt, aki részletes rézkarcaival a város építészeti örökségét dokumentálta és mitizálta. Vedutái – vagyis városlátképei – nem csupán pontos ábrázolások, hanem drámai hangulatú, néha fiktív elemekkel gazdagított kompozíciók, amelyek az antikvitás iránti rajongását tükrözik. Leghíresebb sorozatai közé tartozik a Vedute di Roma, azaz a Róma látképei, ezek között szerepel a Basilica di Santa Maria Maggiore is.
roziutazik.hu 