A mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Hagyományosan farsangvasárnap reggelétől húshagyókedd estéjéig tart a mulatság; az idei mohácsi busójárás 2025. február 27-étől március 4-ig lesz. Hasonló népszokások Európa számos pontján honosak.
Megcsóválja a farsang a farkát
2025-ben a farsangi időszak január 6-ától, vízkereszttől március 4-éig, húshagyókeddig tart. A busójárás hagyományosan a farsang farkának nevezett időszak népszokása.
A farsang farka a farsangi időszak utolsó három napját jelenti. Ez a legnagyobb mulatságok, karneválok ideje, a húshagyókedd előtti időszak, amikor zajos felvonulásokkal, bálokkal és vidám ünnepléssel búcsúztatják a telet és a farsangot. Az idei naptár szerint: 2025. március 2. farsangvasárnap, március 3. farsanghétfő, március 4. húshagyókedd.
A húshagyókedd jelenti tehát a farsangi időszak végét, ez a nap a nagyböjt kezdetét megelőző utolsó nap a keresztény egyházi évben, azaz a hamvazószerda előtti nap. Más szóval: az utolsó nap a vigadozásra, ennek megfelelelően világszerte ünneplik, csak más-más néven. Sok helyütt karneválnak vagy fesztiváloknak ad helyet, franciául pl. Mardi gras, szó szerint „kövér kedd”. Angol neve Shrove Tuesday (gyóntató kedd), ami a böjt előtti megtisztulásra utal.
A busójárás, a mohácsiak farsangi hagyománya
A busójárás a Dél-Magyarországon található Mohács városának egyik legismertebb és leglátványosabb farsangi megmozdulása. Ezt az UNESCO szellemi kulturális örökség listáján is szereplő eseményt minden évben február végén, március elején rendezik meg, amikor a tél búcsúztatása és a tavasz köszöntése kerül a középpontba. A programok között népi játékok, táncos felvonulások és a híres busómaszkos alakoskodások szerepelnek.
A busók jellegzetes, kézzel faragott fából készült maszkokat és színes bundákat viselnek, miközben kereplőkkel és különféle zajkeltő eszközökkel ijesztgetik a nézőket. A busójárás másik jellegzetes alakja a jankele, akinek az a dolga, hogy távol tartsa a busóktól az utcán sétálókat, főleg a gyerekeket. A mohácsi busójárás fénypontja a farsangtemetés, amikor egy szalmabábut égetnek el a Duna partján, jelképezve a tél elmúlását.
A busójárás hagyománya a sokácoktól ered. A sokácok egy katolikus délvidéki horvát népcsoport, főként Magyarország déli területein, pl. Mohácson és környékén, ill. Horvátországban és Szerbiában élnek. A busó szó a bušu-ból jön, de hogy az honnan, az rejtély. (Aki tudja, írja meg!) A jankele eredete az 1890-es évekre nyúlik vissza, amikor Jankele Grün bécsi zsidó ruhakereskedő zsákokból árult használt ruhákat Mohácson. A gyerekek csúfolták, mire ő hozzájuk vágta a motyóját.
A régió történelmét ismerve helyesnek tűnik az a megállapítás, hogy kettős célja van a hagyománynak: évszázadokkal ezelőtt a busók a téllel együtt a törököt is megpróbálták elűzni. A mai busójárás inkább egy vidám és színes népi fesztivál, ami nem csak a mohácsiak ünnepe, de évről évre számos turistát vonz a városba, ahol a jelek szerint egész évben népszerűek a busók, hiszen több helyen is szoborcsoportot állítottak nekik.
Európában számos hasonszőrű télűző népszokás létezik, amelyek a tél végét és a tavasz érkezését ünneplik.
Kukeri felvonulások Bulgáriában
A kukeri Bulgária egyik legismertebb télűző népszokása, amelyet általában január végén vagy február elején tartanak. A résztvevők színes, állatbőrökkel és tollakkal díszített ruhákba öltöznek, arcukat faragott maszkokkal fedik el, és nagy harangokat kötnek derekukra. A kukeri felvonulások célja, hogy elűzzék a gonosz szellemeket, biztosítsák a jó termést és a bőséget. A hangos zajkeltés és a látványos táncok mind a tisztulást és az új kezdetet jelképezik.
A rituálé főszereplője a kuker, a maskarás férfialak, seprűvel, rúddal vagy fakarddal felfegyverkezve jár-kel, sőt, gyakran vörös fafallosszal imitál aktust feleségével, a babával (баба = nagymama), az öregasszonyjelmezbe öltözött, púpos jelenséggel. Megannyi más szereplő is feltűnik, pl. király, testőrök, cigányok, sőt, borbély, aki faborotvával üldözi az embereket a közönség közül, hogy jól megborotválja őket…
Maskarások Szardínia szigetén
A Mamoiadában tartott télűző felvonulások gyökerei az ősi pogány időkbe nyúlnak vissza, és az átváltozás, megújulás szimbólumai. A szertartás központi figurái a mamuthone és az issohadore. A mamuthonék fekete ruhát, maszkot és nehéz harangokat viselnek, miközben komótosan lépdelnek a menetben. Az issohadorék ezzel szemben élénk színű ruhákba öltöznek, és köteleikkel perdülnek táncra a tömegben.
Szintén Szardínián, egész pontosan Ottanában a Földközi-tenger archaikus termékenységkultuszainak nyomai köszönnek vissza a merdulék és boék vadkörtefából faragott arcaiban. A merdulék (a név nurági eredetű lehet, jelentése: az ökör tulajdonosa) báránybőrt és emberarcú maszkot viselnek, és bottal, kötéllel igyekeznek megszelídíteni a boékat. Az ökörmaszkos boék szintén báránybőrben vonulnak, és akár 30 kiló tehénkolomp is lehet rajtuk. A körmenetekben gyakran kíséri őket a filonzana, a karnevál egyetlen női szereplője. Gyapjúfonó púpos öregasszony, akinek fonala az élet jelképe, és készen áll rá, hogy elvágja bárki előtt, aki nem kínálja meg itallal.
A fentebb bemutatott képet Stefano Lotumolo 2023-ban készítette Ottanában. A fotóművész kiállítását 2024 őszén volt szerencsém látni Luccában, egy templomtérben.
További hasonló szokások Európában
A zvončari a horvátországi Rijeka (Fiume) környéki jellegzetes népszokás, a szlávok pogány korszakából származik. A zvončari (“harangember”) elsődleges feladata a tél gonosz szellemeinek elkergetése és a kezdődő tavaszi ciklus felpörgetése. A rijekai karnevál idején ősi útvonalat követve, faluról falura vonulnak az egész régióban, nagy zajt keltve, amelyet részben a helyiek útközben biztosított bora táplál. A hamvazópéntek előtti utolsó vasárnapon Rijeka belvárosában végigsétáló jelmezesek jelentik a karnevál fénypontját.
Spanyolországban hasonló rituálé a Vijanera, az ottani “busók” neve zarramaco. A Vijanerára minden év első vasárnapján kerül sor a cantabriai Silió városában. Inkább külsőségeiben hasonló, hiszen időpontja korábbi, mint a busójárásé. A fesztiválon kb. 60 szereplő vesz részt, különböző karaktereket megjelenítve, a női szerepeket is férfiak játsszák. A főszereplők a báránybőrbe bújt, fekete maszkot és a testükre kötözött csengettyűket, kolompokat viselő zarramacók, akik gátlástalanul kiűzik a városból a gonosz szellemeket.
A svájci Lötschental alpesi falvaiban a tschäggätta jelmezeket, maskarákat (az egész testet beborító birka- vagy kecskebőrből, fából faragott maszkból, speciális, kézzel készített gyapjúkesztyű és egy hosszú, csengőkkel vagy zajos tárgyakkal felszerelt bot) egyedülálló fiatal férfiak viselik a farsangi időszakban, amikor “megtámadják” a szomszédos falvakat, zajoskodnak, ijesztgetik a lakókat, és – utalva a katolikusok hamvazkodására – összekormozzák a gyerekek arcát.
roziutazik.hu 