Többes szám első személyben fordul elő sok nyelvben az a nyelvtani jelenség, hogy megkülönböztetnek inkluzív és exkluzív mi-t. Ez a kluzivitás.
Az inkluzív mi az, amikor hozzád beszélek, azt mondom, hogy mi, és ezt úgy értem, hogy te meg én. (Vagy a Mancika, te meg én.) Exkluzív mi-t akkor mondok neked, ha csak a Mancikára és magamra gondolok.
Például: „megyünk nyaralni, csomagolj” – ha csak nem az inasom vagy, akkor itt arra gondolok, hogy te is jössz – inkluzív mi. De: „megyünk nyaralni, majd küldök képeslapot”, nos, ebben az esetben téged nem viszünk, sajnálom – exkluzív mi. A magyarban tehát ugyanazt a névmást és ugyanazt az igét használjuk mindkét esetben (de pl. németül, angolul is).

Az inkluzív és exkluzív mi megkülönböztetése Balthasar Bickel és Johanna Nichols kutatása szerint a világ nyelveinek 40 százalékában figyelhető meg. Előfordul minden kontinensen, de különösen Délkelet-Ázsiában, Óceániában, illetve az észak- és dél-amerikai indián nyelvekben.
A kecsuáknál például ez a helyzet:
ñuqanchik: mi – inkluzív
ñuqayku: mi – exkluzív
rinchik: megyünk – inkluzív
riyku (vagy riniku): megyünk – exkluzív
allqunchik: a mi kutyánk – inkluzív
allquyku: a mi kutyánk – exkluzív
A csiroki indiánok még tovább mennek a variálásban, mivel azt is megkülönböztetik nyelvtanilag, hogy hány embert érint az adott cselekvés:
inega: megyünk (te és én) – duális inkluzív
osdega: megyünk (ő meg én) – duális exkluzív
idega: megyünk (hárman vagy többen, és te is köztük vagy) – plurális inkluzív
otsega: megyünk (hárman vagy többen, de te nem) – plurális exkluzív
Házi feladat
Fordítsd csirokira a következő mondatot:
Előre megyünk, nem hátra.
Forrás: a Wikipedia német nyelvű szócikke
Ezt a posztot eredetileg a Határeset blogra írtam.