Eger környékén igen jókat lehet kirándulni, például a kaptárkövekhez. A kaptárkövek olyan sziklaalakzatok, kúp alakú kőtornyok, amelyeknek oldalaiba fülkéket, mélyedéseket faragtak. A riolittufába nem olyan nehéz ez – nem véletlen, hogy ezen a vidéken több helyen találunk sziklafalakba vájt barlanglakásokat is.
A kaptárkövek ma már hungarikumnak vannak minősítve, amiben az a vicces, hogy sokkal előbb itt voltak, mint a magyarok. Sőt, valószínűleg már a hunok is csak nézték, hogy mik ezek, a mai Szomolya és Cserépváralja környékén járva.
Azt ugyanis, hogy a kaptárkövek mivégre vannak, igazából senki se tudja. Vagy méheket tartottak a lukakban, vagy nem. Inkább nem. Jobban elképzelhető, hogy valamilyen kultikus vagy vallási szertartás helyszínei voltak. A kaptárköveket a szomolyaiak nevezték el így, máshol vakablakos köveknek, köpüsköveknek, bálványköveknek, püspöksüvegeknek hívta a nép.
Amint azt a Kaptárkő Egyesület oldaláról megtudtam, az “átlagosan 60 cm magas, 30 cm széles és 25-30 cm mély fülkék peremén – az épségben lévőknél még jól láthatóan – bemélyedő keret fut körbe, széleiken néhol lyukak is kivehetők. Ezek a nyomok arra utalnak, hogy a fülkéket lefedték, a fedlapot a lyukakba vert ékekkel rögzítették. A keretnyommal rendelkező fülkék elég rendszertelenül vannak elhelyezve a sziklafalakon, a nyílások rendkívüli formagazdagsága pedig megkövetelte, hogy mindegyikhez egyedi méretű és alakú fedelet készítsenek. Bizonyos megfontolások alapján felmerült a keretezés díszítő, jelző funkciójának gondolata is.
A csekély régészeti és néprajzi adatok ellenére mégis az a nézet vált elfogadottá és a közvélemény számára ismertté, hogy a kaptárkövek fülkéi a középkori erdei sziklaméhészet emlékei s a méhészetnek ezt a formáját vagy a honfoglaláskor a magyarsághoz csatlakozott kabarok, vagy a régebbi korokban egy Balkán-félszigetről idemenekült trák-illír népcsoport (agriánok) honosították meg.
A kaptárkövek fülkéinek méhészkedésre történő felhasználásával kapcsolatban felmerül azonban néhány kétség. Elgondolkodtató a fülkék égtájak szerinti változatos elhelyezkedése éppúgy, mint a talajszinthez közeli vagy éppen megközelíthetetlen helyre, sötét, hűvös sziklahasadékokba, vízmosások falába faragott fülkék jelenléte. De a keskeny és sekély, sőt előrebukó fülkék esetében is kizárható a méhtartás. A 11. századtól írásos adatok tanúskodnak a méhészet meglétéről, oklevelekben olvashatunk erdei méhészekről, méhvadászokról, de a sziklaméhészetről hallgatnak a források. A szájhagyományok pedig megoszlanak a kultikus és a gazdasági rendeltetés közt. A kaptárkövek rejtélye tehát még nem oldódott meg.”
A Szomolya község határában egy tanösvényen végighaladva ismerkedhetünk meg a kaptárkövekkel, a cserépváraljaiakat a faluból indulvó, a Vár-hegy mellett elhaladó erdei úton érhetjük el.
A képgaléria elején vannak a szomolyai fotók, a barlanglakások és az utána következők már cserépváraljaiak:
Látogatás ideje: 2021. február
roziutazik.hu 