Transznisztria – Ilyen ország nincs is!

Miközben meg ott van: Moldovából kihasított szelet, Ukrajnához lapulva. Mármint a térképen. Az életben inkább Oroszországgal bújna össze. Transznisztria, azaz a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság egy de facto állam Moldován belül. Lényegileg orosz terület. Még saját valutájuk is van, amit sehol máshol nem váltanak és nem értelmeznek. Rubelnek hívják, mi másnak, de ez spéci transznisztrubel…

Az el nem ismert ország fővárosa a Budapesttől 1000 kilométerre található Tiraszpol. A városban nagyot megy a Lenin-hype, amire nyilván rájátszanak, hátha özönlenek rá a nyugati turisták. Nem ördögtől való az elképzelés: az első itt töltött fél órámban találkozom egy kanadai meg egy ausztrál sráccal, örülünk egymásnak, aztán kerül még egy lett, neki is. Ő is volt kisdobos, de hogy ez mit jelent, azt elmagyarázni nagyon komplikált ügynek tűnik a két másik srác felé…

De kezdjük Moldovából. Kisjenőből avagy Chișinăuból avagy Kisinyovból indulok, szóval a moldáv fővárosból. A marsrutka félóránként-óránként jár, és kb. 2 óra alatt ér Tiraszpolba. A jegyár egy útra 57 moldáv lej, azaz kb. 1200 forint (2024. szeptember). A kisbuszon már jóval indulás előtt 40 perccel már foglalják a helyeket az utasok az ülésekre helyezett táskákkal. Ez ilyen helyi szokás (pontosabban: ilyet más exszovjet államban is tapasztaltam már). Leszállási szándék jelzése: előrekiabálsz a sofőrnek, hogy na asztanovke pazsalujszta.

Marsrutkánk már induláskor tele, de álló utasokat még korlátlan számban felveszünk. Valahol félúton megállít minket egy rendőr, fellép a járműre, megkérdezi, mindenkinek van-e jegye, mondjuk, hogy igen, az aranyfogú orosz sofőr is mondja, hogy igen, a rendőr elhiszi, majd lefotózza a tisztelt utazóközönséget. Ezt például annyira nem értem, de mindegy is.

A határon útlevél-ellenőrzés. Pecsételni nem szabad nekik, de migrációs kártyát használni igen. Bemondod, hova mész, mennyi időre (ha több napra, akkor azt is, hogy hol éjszakázol), és kapsz egy fecnit, amit kilépéskor majd fel kell tudnod mutatni.

A Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság neve oroszul Приднестро́вская Молда́вская Респу́блика, röviden Приднестро́вье. De igazából nem is Oroszországban érzed itt magad, hanem egyenesen a Szovjetunióban. Lenin-szobrok, tank, kommunista kultusz…

Back in the USSR az étterem neve is, ahol matrjoskában kapom a számlát. Az ételek Transznisztriában határozottan olcsók, miként az italok is. A helyi borok és főleg a brandy kiváló: itt készül a világszerte forgalmazott és kedvelt Kvint. Az 1897-ben alapított italgyár központja a Lenin úton van, szerveznek kóstolókkal egybekötött vezetett túrákat is.

Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog… Tiraszpolban biztosan. A létező vagy nem létező Transznisztria fővárosában a szovjet nosztalgia mellé az utóbbi években nagy kultusza lett Nagy Katalin cárnőnek is, a díszes E-k őt jelzik – neve oroszul Екатерина. (Külön felhívnám a figyelmet a birodalmi kávéautomatára és kukára!)

Erős kontraszt: a cári pompát idéző cifra térelemek és rendezett parkságok közt a tágas Október 25. utca képezte szellemi vadcsapás összeköti a főúri világot a főelvtársival. Vlagyimir Iljics kabátja zászlóként lobog, a zászlók Vlagyimir Iljics kabátjaként lobognak, az örökmécses meg csak úgy simán lobog, bele az örökkévalóságba. “Na, ezt se láttad jönni, Kátya”, jegyzi meg röhögve Lenin, mire a cárnő elnézően megsimogatja a kopasz fejet, és kinyit egy újabb üveg vodkát.

A Dnyeszter Menti Köztársaság hivatalos nyelve az orosz mellett az ukrán és a moldáv (román) is, de a gyakorlatban az orosz használatos, a feliratok is mind oroszul vannak mindenütt. Transznisztria zászlaján és címerében ma is ott díszeleg a csillag meg a sarló-kalapács. A fővárosi tourist-marketing azért már barátságosabb irányt vett:

Mekit vagy más nyugati gyorsétteremláncot hiába keresnénk Transznisztriában. Van viszont kiváló és terjedelmes piac, no meg kvasz! A kvasz (квас) erjesztett gabonaital, lajtos kocsiból árusítják hagyományosan, egy-két százalék alkoholtartalma van.

A bevásárlást meg lehet ejteni a Seriff (Шериф) szupermarketlánc üzleteiben is, meglehetősen olcsón. A Seriff az egyik lokális óriáscég, a boltokon kívül szállodát, futballstadiont, benzinkutakat is működtet, és amúgy egykori KGB-sek alapították…

A romlott nyugatnak Tiraszpolban egyetlen jelét fedezem fel: Harry Potter szobra ott áll az állami egyetemnél.

Valentyina Szergejevna Szolovjova (1918 – 2002) Tiraszpol díszpolgára, a szocialista munka hőse volt. A Szovjetunió egyik legnagyobb varrodáját igazgatta, emellett számos fejlesztés is neki köszönhető a városban, köztük klinika, kollégiumok, óvodák. Valentyina Szergejevna érdemeként van elkönyvelve az is, hogy 1967-ben útjára indult az első trolibusz Tiraszpolban…

Tiraszpol folyója a Dnyeszter, ennek mentén létezik vagy nem létezik a köztársaság ugyebár, amelynek 4000 négyzetkilométeres területén kb. félmillióan élnek. Lakosságának kb. 30 százaléka orosz, és nagyjából ennyien vannak a moldávok is, 22 %, ukrán, a többiek többnyire gagauzok, bolgárok és fehéroroszok. Transznisztria legnagyobb városai: Tiraszpol (lakossága 129 000 fő), Bender (84 000) és Rîbnița (44 000). A transznisztriai rubel árfolyama kb. egyezik a moldáv lejével, csak ezt a rubelt sehol másutt nem váltják, szóval ha megmarad, max. hazahozod szuvenírnek.

Az első világháborúban Oroszország jelentős méretű területeket vesztett el Európában, köztük Besszarábiát is, mely Romániához került, kivéve a Dnyeszteren túli területet, ami az Ukrán SZSZK része lett. A Szovjetunió 1922-es megalakulásával ez a terület így a Szovjetunió része lett. Grigorij Kotovszkij moldovai születésű, egykori bűnöző és cári katona a bolsevik forradalomhoz csatlakozva alapította meg szovjet fennhatóság alatt a Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot 1924-ben, fővárosának Kisinyovot téve meg. A Moldáv ASZSZK területe a második világháborúig kizárólag a Dnyeszter-mellékre korlátozódott.

A szovjet rezsim alatt született meg az 1930-as években a „moldáv nemzetiség” gondolata, illetve a románból a moldáv nyelv (akkor még cirill betűs írásmóddal), hogy így is elkülönítsék Romániától. A Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében Németország nem tartott igényt Besszarábiára, így 1940. június 28-án a szovjet csapatok megszállták a területet, és augusztus 2-án Moldáv SZSZK néven a Szovjetunióhoz csatolták. A paktum felrúgása után a nácik a terület teljes zsidó lakosságát (a népesség 8,5 százaléka volt zsidó) deportálták vagy kivégezték… A korábbi Moldovai ASZSZK a győztes háború után földrajzilag már a teljes mai Moldova területére kiterjedt, legiparosodottabb részte a Dnyeszter-mellék volt.

A köztársaságot a Szovjetunión belüli autonóm köztársaságként 1990. szeptember 2-án kiáltották ki, Gorbacsov december 22-én elnöki rendeletben semmisítette meg ezt a lépést. Ennek ellenére megvetették lábukat az önálló Dnyeszteren túli hatóságok.

1992 áprilisában az addigra már felbomlott Szovjetunió fegyverzetének szétosztása során Moldova fegyverekhez jutott, és felállította önálló hadseregét. Azonnal megtámadták a Dnyeszter mellékét, de vereséget szenvedtek. A háborút az 1992. július 21-ei béke zárta le, amelynek értelmében Moldova mindennemű beleszólási jogról lemondott a Dnyeszteren túli területeken, de azokat továbbra is Moldova részének tekinti.

Transznisztria többször kérte az ENSZ-től függetlensége elismerését, mindeddig hiába. Hivatalosan a világ egyetlen elismert országa sem hisz a létezésében, csak Abházia és Dél-Oszétia, amelyek maguk is hasonló cipőben járnak, lévén szintén de facto államok, Grúziában.

És akkor beszéljenek helyettem tovább a képek…