Ki volt a tudós nő, Európa katolikus védőszentje, aki zsidónak született és zsidóként halt meg? Köln belvárosát járva először a lábnyomok tűntek fel a Börsenplatz-on álló emlékművén. Azonnal a pesti Duna-part cipőit juttatták eszembe… Nem véletlenül. Edith Stein, azaz Keresztes Szent Terézia Benedikta is a holokauszt áldozata.
Edith Stein 1891. október 12-én született Wrocławban, zsidó családban. A katolikus egyház szentjei közé Keresztes Szent Terézia Benedikta néven vonult be, Európa társvédőszentje, az árvák és a mártírok védőszentje. 1942-ben ölték meg Auschwitz-Birkenauban. Bár a katolikus hitre tért át, az evangélikusok is egyházi mártírként tartják számon. II. János Pál pápa 1987. május 1-jén avatta boldoggá, 1998. október 11-én szentté. Emléknapja halála napján van, azaz augusztus 9-én.
Edith volt a legfiatalabb az ortodox zsidó Stein család 11 gyermeke közül. 14 évesen megszakította wrocławi gimnáziumi tanulmányait, és majdnem egy évig nővérénél, Else Gordonnál élt Hamburgban. A családban tapasztalt ortodox vallásossággal szemben mindinkább kritikus lett, az ateizmussal ismerkedett.
Korán megözvegyült anyja szolid taníttatásban valamennyi gyermekét igyekezett részesíteni. Edith Stein a wrocławi (breslaui), göttingeni és freiburgi egyetemeken tanult, mindenekelőtt filozófiát, pszichológiát és történelmet. 1916-ban doktorált, ezt követően még két évig professzora, a filozófus Edmund Husserl tudományos asszisztenseként dolgozott Freiburgban.
Annak ellenére, hogy kitüntetéssel doktorált, nem engedélyezték számára a habilitációt. Több intézményben többször próbálkozott, de mindig azon csúszott meg, hogy nő volt – kutatási témáihoz a férfiasság, potencia, aktus filozófiai megközelítései tartoztak. Edith Stein 1936-ban átdolgozott és befejezett tanulmánya, az Endliches und ewiges Sein (Véges és örök lét) csak 1950-ben jelenhetett meg. Ez a tanulmány az ontológia (lételmélet) egyik alapmunkája.
Edith életében az jelentette a fordulópontot, hogy megismerkedett a karmelita ávilai Teréz életével. 1922. január 1-jén Edith Steint római katolikus szertartás szerint megkeresztelték Bad Bergzabernben. 1923 húsvétján átköltözött Pfalz-ba, ahol lelki vezetője, Joseph Schwind közvetítésével álláshoz jutott, mint tanárnő a dominikánus iskolában, St. Magdalena in Speyerben.
1927 és 1933 között szoros kapcsolatban állt a beuroni apátsággal, 15 alkalommal tartózkodott ott. A beuroni főapát, Raphael Walzer éveken át visszatartotta attól, hogy belépjen a karmelitákhoz, és arra kérte őt, hogy vállaljon nagyobb világi szerepet. 1932-ben Edith Stein a münsteri tudományos pedagógiai katolikus intézetbe került, ahol legszívesebben a St. Ludgeri templomot látogatta. Münsterben egyebek mellett Aquinói Szent Tamással foglalkozott, és ebben az időben találkozott a filozófus Peter Wusttal. Előadásokat tartott a nőkérdésről és az új leányképzés problémáiról.
A nemzetiszocialisták 1933 januárjától kezdve egyre gyakoribbá váló zsidóellenes kirohanásai 1933. április 1-jén csúcsosodtak ki, a zsidó üzletek bojkottjával, és az ezzel együtt járó pogromhangulattal. Április közepén Edith Stein írt egy levelet az akkori pápának, XI. Piusznak, azzal a kéréssel, hogy tiltakozzon a zsidóüldözés ellen. Közvetlen válasz ugyan nem érkezett a Vatikánból, de Eugenio Pacelli bíboros-államtitkár (a későbbi XII. Piusz pápa) írt Walzer főapátnak, hogy felhívja az egyházfő figyelmét Edith Stein levelére. Edith csalódott volt, hiszen egy nyilvános állásfoglalást várt volna a Vatikántól. A zsidók elleni erőszak első hullámai ekkor már csendesültek. Csak 1937-ben, azaz négy évvel később teljesült Edith Stein kérése, a németül megírt Mit brennender Sorge (Égető aggodalommal) enciklika formájában.
A náci rezsim nyomására 1933 április végén felmondtak Edith Steinnek Münsterben, mivel az intézet vezetése nem látta szerencsésnek, hogy zsidó származású oktatói legyenek. Ugyanakkor nem tiltották el Edith Steint a tanítástól.
1933. október 14-én, Ávilai Szent Teréz ünnepének előestéjén, a 42 éves Edith Stein jelöltként lépett be a kölni rendbe (Karmel Maria vom Frieden), ahol fél év múlva felvehette a Teresia Benedicta a Cruce nővér nevet.
Két évvel később, 1936-ban, nővére, Rosa Stein (1883–1942) is megkeresztelkedett. Rosa Stein később – vendégként – maga is a kölni rendház lakója lett, és gondozta a portát. Hogy a kölni rendet védje, 1938-ban Edith Stein nővérével, Rosával együtt elköltözött a hollandiai Echtbe, az ottani rendházba.
Amikor Hollandia német megszállása során megkezdődött a zsidók deportálása, a katolikus, a protestáns és a kálvinista egyház képviselői arra kérték Arthur Seyß-Inquart reichskommissart, hogy szüntesse be ezeket. Különösen a megkeresztelkedett zsidókat akarták menteni. Seyß-Inquart alkut ajánlott: az 1941 előtt megkeresztelkedett zsidók maradhatnak, ha az egyházak lemondanak arról, hogy a szószékről a nácik ellen hangolják híveiket. Utrecht katolikus érseke, Johannes de Jong 1942. július 26-án közzétett egy pásztorlevelet, a zsidókkal szemben tanúsított német eljárások ellen. Erre válaszul 244, a katolikus vallást felvett zsidót, köztük Edith és Rosa Steint a Gestapo 1942. augusztus 2-án letartóztatta, és Westerborkba, az átmeneti táborba szállította.
Onnét deportálták őket augusztus 7-én a Reichsbahnnal az auschwitz-birkenaui megsemmisítő táborba, ahol augusztus 9-én a gázkamrában meggyilkolták. Edith Steintől az egyik utolsó életjel a schifferstadti pályaudvarról származik, ahol a transzport rövid időre megállt augusztus 7-én 13 óra körül.
Edith Stein áttérését követően is a zsidó néphez tartozónak érezte magát. „Komm, wir gehen für unser Volk!” („Gyere, a népünkért megyünk!”) – ezt mondta, amikor nővérével együtt a nácik elhurcolták.
Edith Steint 1987. május 1-jén II. János Pál pápa Kölnben avatta boldoggá. A szentté avatásra 1998. október 11-én, Rómában került sor, akkortól hívják Keresztes Szent Terézia Benediktának. 1999-ben Szent Birgittával és sienai Szent Katalinnal együtt Európa védőszentjévé nyilvánították.
Németországban különböző városaiban utcák, iskolák és kórházak őrzik Edith Stein nevét, a holland Hengelóban róla nevezték el a pedagógiai főiskolát. A kölni emlékművet az érsekség papi szemináriuma előtt 1999-ben emelték.
roziutazik.hu 